Miért sírt, ha nem akart tőlem semmit?

Adott egy lány, akivel pár hónapja ismerkedtünk, azonban nemrég végett vetett a dolognak. Márpedig azzal, hogy ennyi idő után éreznie kéne valamit, amit eddig nem érzett, valamint nem tudja, hogy érezni fog-e, de fél, hogyha később rájön, akkor már késő lesz, így aztán azt mondta, hogy engedjük el egymást, mert nem szeretné hogy később rosszabb legyen, és nem szeretné hogy úgy tűnjön mintha hülyítene. Megértettem teljesen, és mondtam neki, hogy akkor többet nem beszélünk, nem írok, nem látjuk egymást, hiába is volt nehéz ezt kimondanom. És amint kimondtam ezt, elsírta magát. Én gondolok bele valamit, vagy pedig a helyzet miatt sírt, és nem miattam?