Akiknek viszonylag könnyen megy a pártalálás azok miért tagadják folyton, miért találják elképzelhetetlennek, hogy nem saját érdemük és akiknek esetleg nem megy az mindenképpen az ő hibájuk kell legyen?

kábé úgy álltam a nőkhöz, mint egy alsó tagozatos kisfiú.

ezt hogy érted?

"És gyökérként is akadtak azért csajok?"

Gyökérként nem akadtak csajok, vagy ha ideig-óráig valamiért véletlen tetszettem is valakinek, nem sokkal később már biztosan nem.

"kábé úgy álltam a nőkhöz, mint egy alsó tagozatos kisfiú."

Titkon szerelmesnek lenni, minden kis jelet túlértékelni, semmit nem érzékelni reálisan a másik lelki állapotából és hozzád való viszonyulásából, "a menők is így valahogy csinálják" totál téves kliséket magadra erőltetni, könnyen zavarba jönni, infantilis poénokkal és piszkálódásokkal jönni, ilyesmik. és a legfőbb: egyik felsorolt dologról sem érzékelni, hogy mennyire gáz.

"nekem nincsenek nagy elvárásaim,pl nem kell okosnak legyen,nyilván tetszen külsőre,a kutyának nem kellek 40 éves férfiként"

Nekem nem kell olyan pasi, aki szerint idióta is lehetek, ha a cic-popsi rendben van.

#5 Jaaj de uncsi szöveg ez már megint.. Pozitív személyiség :D Mint valami gyerek, csak azt vegyük észre, ami jó, mert minden mástól.. vajólában félünk.

Az a helyzet, hogy ha egyre elviselhetetlenebb a világ, és egyre több a probléma, akkor egy idő után ellentétes hatást vált ki a mindig oly pozitív személyiség, és sokkal inkább egy visszataszító ignoráns ember benyomását kelti.

Ilyet elvárni meg nettó rövidlátás, mintha egy bohóc kellene, aki a körülményektől teljesen függetlenül mindig csak ugyanazt az egy lemezt tudja.

Ha valaki energiavámpír lesz attól, mert szembenéz a gondokkal, és olyannak látja a világot, amilyen, nem pedig olyannak, amilyen szeretné, hogy legyen hát legyen. Egyre idegesítőbbek ezek az erőltetett, felszínes elvárások.

Hát én meg pont azt látom, hogy akinek nem megy az ismerkedés annak már jó lenne bárki, csak már legyen valaki. Egy rakás ismerősöm sír, hogy már valaki jöjjön szembe, szinte mindegy ki.

Pont aki könnyebben talál párt az válogathat mert jön neki a következő. És azt nagyon ritkán látom, hogy jóképű pasi vagy extra csinos nő nem válogatna, hogy nekik bárki jó mert igénytelenek lennének a párválasztásban. Épp, hogy válogatnak és magukhoz illő párjuk van legalábbis általában.

Leírom röviden a saját kis történetem:

viszonylag sok haverom van, volt 1-2 igazabb barát is van, nők férfiak vegyesen...kb. 15 éves koromtól kezdve. Szerettek beszélgetni velem, jó társaság voltam mindig is állítólag :)

Vagyok kedves, vicces néha. szeretetteljes stb.

Szóval mindenki tök jó arcnak tartott csajok is stb.

Mégis elutasított minden nő ha randiról vagy kapcsolatról lett volna szó, mindig a másik 2-3 haverom kellett mindnek akik jóképűek voltak.

Bazinagy orrom volt anno ami elcsúfította az egész arcomat fejemet...szemembe megmondták elég sokan h milyen rohadt nagy orrod van, meg rémesen csúnya vagy...IGEN! Ezt szó szerint néhány bunkótól megkaptam.

Önbizalmam nulla volt.

27 évesen műttettem meg magam, van előtte utána kép, óriási a különbség, hatalmas.

Azóta 28 éves koromtól kezdve lettek kapcsolataim.

És hiába voltam sportos, izmos 188 cm magas! EZ Semmit nem számított, míg nem lettem úgymond arcra is "szebb"

Nem tudták elképzelni a haverok ismerősök h ez ne az én hibám lenne...nem élték át.