Mit tehetnék, hogy ne gondoljak rá?

Rettenetesen egyedül érzem magam.

A srácok, akik tetszenek, vagy bunkók, miután megismerem őket, vagy meg sem ismerem őket, vagy foglaltak. Félreértés ne essék, nem akarom megkapni A tökéletes pasit, csak egy pasit, aki SZÁMOMRA tökéletes. Igazából van egy, akit imádok, úgy, ahogy van, de az egész irreális, több, mint 10 év van köztünk... És lehet hülyézni, de Vele tényleg érzem, hogy szerelmes vagyok, mert ilyen még nem volt. Már a nevétől összeszorul a gyomrom, remegek érte, hiányzik, utálom, utálom, hogy megismertem, és tudom, hogy soha semmi nem lehet... és közben mégis imádom, nem tudok nem rá gondolni.

Idióta vagyok. Egy gyökér. Vagy csak szerelmes, nem tudom, érzem..

Hogy a viharba felejthetném el, vagy mit tegyek?! Ez így nem állapot, egyszerűen kell, mint az oxigén...

Kérlek,kérlek legyetek egy kicsit megértőek, nincs rosszabb a viszonzatlan szerelemnél, ezt 101%ra mondom. És tuti Te is tudod.

Csak tizenhat vagyok. Lehet nevetni.