Beleszerettem egy barátomba (lány), és akárhogy tudom hogy nem szabadna jobban szeretem mint barátot, mit tegyek?

Lépj azonnal! Veszíteni azért veszthetsz semmit, mert ha ennyi miatt ,,dobja" a barátságotokat,akkor nem is volt igazi barát...

Hajrá !

Nem értek egyet az előző válaszokkal. Pontosan ilyen "cipőben jártam" évekkel ezelőtt, mint a kedves kérdező. Évekig volt haverom egy olyan lány, akivel kezdtük érezni idővel, hogy ez barátsággá mélyül köztünk... eddig nem is lett volna semmi gond. Csak hogy kezdtem valami még mélyebbet érezni iránta... mire rájöttem, hogy szerelmes vagyok belé, -utólag rájöttem- ő már rég észrevette rajtam annak jeleit... és visszaélt a helyzettel... pedig tényleg egy alapvetően értelmes lány, és tényleg kezdtünk már-már barátok lenni, olykor némi gyengédség is megjelent köztünk, és kölcsönös megértés, számos közös érdeklődési terület is volt. Amíg haverok voltunk, semmit nem éreztem iránta, még olykor meg is említettem neki, hogy egy kicsit fiús alkata van (fura, hogy évek múlva teljesen másnak éreztem, ritka, hogy idővel tetszik meg nekem egy lány...). Nos, azért lényeges a haveri időszakunkat megemlítenem a kérdéshez, mert épp a helyzet miatt , meg mivel tudta, nem tetszem neki mint lány, sokat panaszkodott nekem arról, hogy hányszor átverték őt a fiúk. Évekkel később, amikor hetekkel előbb rájött, hogy észrevétlenül beleszerettem, -utólag már átlátom, hogy- elkezdett játszadozni velem... nem részletezem, csúnyán becsapott, és lelépett - egy sráccal... miközben még mindig azt hangoztatta nekem, mint addig, éveken át: "hagyjanak békén engem a fiúk, tele a hócipőm a párkapcsolatokkal"...

Na most, egyszerűen máig nem tudom, örüljek utólag, mondván: ha ezt tette velem, akkor barátnak se volt az igazi, jobb, hogy kiderült, milyen is ő valójában? Avagy higgyek a megérzésemnek, hogy barátként TÉNYLEG barátként állt hozzám, értelmes, jóindulatú, és csak azért bánt el velem, mert feszült benne, hogy élete sérelmét "leverhesse" valakin, adott esetben rajtam?? Mindkettő verzió mellett számos érv van, nem tudom, mi lehet a valóság vele kapcsolatban... pedig jó emberismerőnek tartom magam, de úgy látszik, a szerelem elvakított engem akkoriban... Miután elbánt velem, megkerestem őt, a barátjával együtt akadtam rá (mondom, letagadta előttem, hogy akkor már jó ideje volt párkapcsolata, közben meg "adta alám a lovat", kézenfogva sétált velem, kacérkodott velem, amikor rájött, h beleszerettem!!) , szóval amint rájuk találtam, nem bírtam magammal, és jól beolvastam neki. Máig úgy vélem, jogosan tettem. Erre megint neki állt feljebb, és olyan levelet küldött nekem, hogy... na de nem részletezem azt.

Nos, dilemmás kérdés máig számomra tehát: igazi barát volt-e a lány és csak az zavarta meg, hogy ellentétes neműek vagyunk mint barátok, avagy nem volt korret barát...?

Gondoltam leírom esetemet viszonylag részletesen, ellenpéldaként... Evvel is körültekintésre intve a kedves kérdező srácot.

(egy harmincas pasas)

Szívesen. Azt tartsd szem előtt: én se gondoltam volna az én egykori lánybarátomról, hogy szemétkedni fog... ő is egészen addig mindenkivel jószívű, segítőkész, jóindulatú volt, talán túl sok emberre is volt barátilag nyitott és segítőkész, olykor már ő is érezte, h szétszórja magát emiatt...

Aztán, látod, mégis kibújt a szög a zsákból... Szóval csak óvatosan, sose tudhatod... Örülök, hogy nem lépsz a párkapcsolat irányába ővele, a lánybarátoddal. Bár te döntesz, bármikor meggondolhatod magad, de csak óvatosan...

ez mind a két félnek rossz. nem mondok semmit, hogy közeledj, vagy sem, csak elmesélem a saját történetemet, olvasd el, talán segít, és sikerül leszűrni a lényeget.

évekkel ezelőtt megismertem egy srácot, akkor voltam 14 ( ő 12) most pedig 19 vagyok ( ő 17). a kezdetektől fogva valami nagyon mély és megmagyarázhatatlan kötődés volt kettőnk között, de csupán barátilag, kb 2 évig. amikor 13-14 lett, elkezdett komolyabban érezni felém a fiú. kb 1,5 év szerelem után elmondta, hogy én vagyok az első nagy szerelme. amit sejtettem, világossá vált. eleinte úgy éreztem, én is szeretem, de hamar rájöttem, hogy csak barátilag szeretem ( pedig külsőre is tetszett nekem, egyáltalán nem úgy nézett ki mint egy 14 éves...)... az idő múlt, és én nem tudtam viszonozni amit ő érzett, csak barátilag. most, amióta kb 4 éve tart a dolog, hogy ő ' odavan' értem úgy, hatalmasat változott minden. nekem barátom van, neki barátnője, de kb 1 hónapja azt mondta, nem akar kettesben találkozni velem, mert akkor nem bír magával, és felelevenedik minden, amit nagyjából le tudott zárni. megérte vajon neki hogy elmondta? nekem jobb lett? lett belőle valami komoly, amiért egy barátság teljesen megváltozott? barátság ez még, ha az egyik fél szerelmes vagy szereti a másikat? milyen a másiknak, aki nem tudja viszonozni, de megbántani se akarja a másikat? milyen annak, aki elmondja, hogy mit érez, de csalódik, és valahol dühös , mert nem kapja meg, nem kaphatja meg amire vágyik?

csak ezeket gondold végig.

19Lány