Lányok! Saját bevallásotok alapján, ha tőletek volna elvárva a kezdeményezés, ti hogyan viselnétek az elutasítást?

# 8: Van benne ráció. Nekem mindig bűntudatom volt, ha olyasvalakit utasítottam el, akiről tudtam, hogy tényleg komolyan vesz. Bár ritkán fordult elő, mert én általában a bátortalanabb pasikat vonzottam életemben, akik nem igazán mertek kezdeményezni, így nem is kellett elutasítani. Viszont olyan már volt, hogy éreztem a vonzódást egy bátortalan férfi részéről, és adtam neki biztatást.

Olyankor egy szemernyi lelkifurdalásom nem volt soha, mikor olyan pasit kellett elutasítanom, aki nem is ismert. Például legutóbb pár napja szólítottak le utcán, és mivel van párom, gondolkodás nélkül utasítottam el, lelkifurdalás nélkül. (De amikor nem volt párom, akkor is hasonlóan tettem.)