Nők, ha mondjuk vásárolnátok valami dolgokat, és a fizetés pillanatában egy férfi odamenne és ő kifizetné a saját pénzéből, azután elhívna randízni. Elmennétek? Így megnőhet az esélye annak hogy igent mondjátok?

Nem hagynám, hogy kifizesse, mert idegen. Ha annyira hajthatatlan lenne, és mégis kifizetné, akkor sem mennék el vele, mert 1. milyen ember az, aki így próbálkozik? 2. nem nő kell neki, hanem prosti.

32/N

Nem, és nem.

Egyrészt milyen alapon erőszakolja bele magát az életembe, és veszi ki ezt a döntést a kezemből? Nem szeretem az erőszakos férfiakat, a határozottság nem arról szól szerintem hogy nem hagyunk másoknak alternatívát.

Másrészt rögtön az jutna eszembe, hogy egyfajta tranzakciónak tekinti ezt, ő kifizette a cuccaimat és cserébe kéri a randit, vagyis megvásárolhatóként tekint a nőre.

Mindkettő elég ellenszenves első benyomás.

Kevésbé tragikus a helyzet ha -mint előttem írták- olyan dologról van szó amire egyébként is szokás meghívni embereket (kávé, süti, fagyi, ital) és nem fél kiló csirkemellfilére, egy fej brokkolira, hat tojásra, egy csomag vécépapírra és egy doboz tamponra próbál meg meghívni, de ott is sokkal jobban indít ha odajön, bemutatkozik, megkérdezi hogy meghívhat-e egy valamire, és csak azután vesz bármit hogy pozitív választ kapott.