Lányok, hogyha szimpatikus lenne nektek valaki, és kiderülne róla, hogy még nem volt barátnője, lenne bennetek előítélet és ijesztő lenne vagy inkább semlegesen állnátok hozzá?

Nem vagyok még harminc éves, de közelítek a felé. Nálam az a helyzet, hogy korán elvesztettem a szüleimet, megtapasztaltam mi a trauma, szar volt az iskola ahova jártam, nem kaptam elég szeretetet, támogatást, emiatt mind a tanulás mind a beilleszkedés nehezemre esett és későn érő típus is voltam, később kezdtek csak el érdekelni a lányok. Mostanában azt tapasztalom, hogy nem azoknak kellek akik nekem tetszenének, nem is olyan rég szeretet volna velem találkozni egy lány, de semmenyire nem volt az esetem se kinézetre se személyiségre, ezért úgy gondoltam jobb lenne, tovább lépnünk. Nem olyan rég ráírtam egy lányra badoon elolvasta, de nem válaszolt, és nem egy fullosnak mondott nőre írtam rá, ráadásul kicsit testes is, ami nem baj, mert vonzónak tartom azokat, akiken van fogni való, elég szimpatikus volt a képei alapján, szomorú vagyok, hogy nem akar olyan vonzalom összejönni, ami kölcsönös lenne, nem érzem azt, hogy emiatt defektes lennék és nem szeretem az ilyen előítéleteket sem, személy szerint szankciókkal is sújtanám ezeket, de ebbe most nem mennék bele, most nem politizálnék. Nem tudok mást csinálni próbálom megtalálni a páromat. Azon vagyok, hogy inkább élőben ismerkedjek és a barátaimmal több időt töltsek el, mivel nincsenek jó tapasztalataim a netes ismerkedésekkel, már ritkábban is szoktam ott ismerkedni és csak azokra írok rá, akik nagyon megfogtak valamiért.

A szeretet nagyon is sokat számít, aki szerint a párkapcsolatnak csak az 5%-át fedi le az nem tud szeretni és csak a problémákkal, előítéletekkel van elfoglalva. A pozitív és a szeretetteljes hozzáállás rengeteget tud segíteni a közös kapcsolatban és teljesen felesleges a problémákkal foglalkozni. A barátok miért barátok? Azért, mert szeretik egymást társáságát nem a problémák generálásával vannak elfoglalva, hanem azzal, hogy jól érezzék magukat és szeretetteljes légkörben legyenek egymással, úgy gondolom, hogy nagy hiba a párkapcsolatot szétválasztani a barátságtól, mert ezek idegenítik el a kapcsolatokat és a problémák mögött mindig is az elidegenedés áll. Ezért vagyok szomorú, hogy vannak akik lekezelően állnak hozzám, mert nem volt még szerencsém, nem így terveztem a huszas éveimet, én csak szeretnék boldog lenni valaki mellett és szeretni. Azért is úgy gondolom, hogy nem a problémák keresésével kell foglalkozni, mert elhiszem, hogy vannak akik rossz dolgokat tapasztaltak, de az nem segít, hogyha a másikban is a potenciális rosszat látják. Valahol olvastam azt, hogy az emberi természet is lehetne jó és szeretteljes, ha nem az önzőséget,versengést és nyerészkedést látnák alapnak, hanem inkább az együttműködést, szolidaritást és az empátiát, e szellemiségben élnék párkapcsolatban és vállalnák egyszer gyereket.