A nőknek nincs szükségük egyedüllétre ha szakítanak valakive?

#3: "Emiatt könnyebb elengedni egy olyan kapcsolatot ahol már nem bánik jól veled a párod."

Dehogy könnyebb. Két irodista kolléganőm látványosan szenved, kínlódik a jelenlegi párkapcsolatában. Volt szerencsém mindkettejük coming-outjához, hosszú évek óta lekezeli, lenézi, semmibe veszi őket a párjuk, s nagyon úgy vettem ki a szavaikból, hogy nekik ez így jó, így tökéletes, mert már megszokták. Egyikük kicsit adhatna magára jobban öltözködésre, de alapjába véve szép arcú nő, a másikuk viszont nagyon patent 30-as buksza (bár nekem egyik sem az esetem), szóval seperc alatt találnának maguknak valami jóravaló értelmes kant, aki a tenyerén hordozná őket. De nem! Úgy tűnik tényleg ez kell a nőknek: megalázás, hülyének nézés, boldogtalanságban boldogságkeresés...

Négy párkapcsolatom volt eddig, ennyi idő telt kettő között: 2 év, másfél év, két év három hónap.

Most tavaly július óta vagyok egyedül.

Nők között is van ilyen bőven, mint ahogy férfiak között is olyan, aki szinte fél lábbal még egyik nő ágyában, a másikkal már a következőében.

A nők között szerintem is több a kapcsolatfüggő, mint a férfiak között, de azt azért erős túlzásnak tartom, hogy a többség az.

Van mögötte szerintem egy olyan dolog is, hogy a nőknél evolúciós okokból sokkal erősebben ott van a valakihez való tartozás "programja" - függetlenül attól, hogy egy ideje már épp olyanok a túlélési esélyeink egy erős, talpraesett férfi nélkül is.

Nem bántásból, de akiket ismerek, képtelenek 2-3 hónapnál hosszabb ideig egyedül maradni. A legtöbb liánozik, tehát még benne van a szar kapcsolatban, de már beszél, találkozik az új bikával.

Nálam az egyedülálló egyébként azt jelenti, hogy nincs egyéjszakás, szexkapcsolat sem, sőt semmi más. De ez csak az én szótáramban van így. 31F

"Nem bántásból, de akiket ismerek, képtelenek 2-3 hónapnál hosszabb ideig egyedül maradni."

Egyetértek. Az átlag nő 2-3 hónapnál több ideig nincs egyedül. Nem tudnak meglenni pasi nélkül.

Szóval a kérdésre válaszolva, nem az, hogy nincs szükségük, hanem nincs rá igényük.

Nekem speciel van. Eddig két szakításom volt, az egyik után 2 hónappal lett párom, de az a kapcsolat már az utolsó 1 évben halott volt, már rég elengedtem az egészet, mire szakítottunk, volt időm feldolgozni... Igazából bánom is, hogy annyit szenvedtem, csak hát naiv kamasz voltam a legelső pasimmal, azt hittem, helyre tudom hozni a dolgokat. :D

Utána a második kapcsolatom után 3 évig voltam szingli, ott hirtelen történt a szakítás, kellett idő, hogy rendbe tegyem magam.