Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Szakítás » Szakítás utáni fájdalom,...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Szakítás utáni fájdalom, egyedüllét, újrakezdés?

Figyelt kérdés
Huszas éveim elején járó nő vagyok. Régóta próbálok tudatosan élni, az önismeret és önfejlesztés az életem részei, de most egy picit elakadtam, nem tudom hogyan tovább. Az elmúlt egy évben nagyon sok nagy változás és megterhelő esemény volt az életemben. Szinte fel sem dolgoztam az egyiket, már jött a következő. A legdurvább az volt, hogy szakított velem a párom akiről én tényleg azt hittem, hogy az "igazi" és gyakorlatilag a mai napig nem tudom a pontos okát, hogy miért dobott. De nem is ezt akarom most fejtegetni mert nem is szeretnék már vele lenni, illetve ettől még sok hibámat megláttam magamtól is, amiket folyamatosan "javítgatok". A problémám az, hogy borzasztóan összetörtem ettől az eseménytől és eltelt több mint fél év, de még mindig annyira fáj, hogy sokszor el tudom sírni magam miatta. Pláne, hogy ő már látszólag boldog az új barátnőjével. Próbálok ismerkedni, sokan udvarolnak is, de úgy érzem nem tudok újra szeretni. De nem is a legfőbb célom, hogy azonnal jöjjön az új szerelem, én csak szeretném jól érezni magam, de annyira nehezen megy. Dolgozom, emellett még a fősulit is elkezdtem, próbálok új emberek felé nyitni (a barátaim sajnos messze vannak tőlem mert elköltöztem a szülővárosomból). Mégis sokszor annyira fáradtnak érzem magam, amiért egyedül vagyok mindenre. Érzelmi és anyagi szempontból is nehéz. Vannak vágyaim, céljaim amikért folyamatosan teszek, de legbelül tele vagyok fájdalommal, magánnyal és szomorúsággal. Úgy érzem a régi életem összeomlott és most elvileg haladok az új felé, de annyira bizonytalan és ijesztő az egész. Mit tehetnék még, hogy igazán jól érezzem magam? Voltatok hasonló helyzetben? Hogy birkóztok meg az egyedülléttel? Ha esetleg van itt hasonló helyzetben lévő nő, akár beszélgethetünk is :)

2019. okt. 19. 20:34
 1/6 anonim válasza:
Talán egy barátnő kellene neked akivel tudsz róla beszélni
2019. okt. 19. 23:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 A kérdező kommentje:
Minden bizonnyal jól jönne pár barát edden igazad van, de amint írtam is sajnos messze vannak tőlem. Nyilván attól még szoktam velük beszélni csak sajnos hiába beszélek erről, ők nem nagyon voltak még ilyen helyzetben :)
2019. okt. 19. 23:38
 3/6 anonim válasza:
Én voltam ilyen helyzetbe,és csak 1 másik fiú segitett felejteni ,mostmár arra gondolok szeretem e valaha is az exem pedig anno nagyon.
2019. okt. 20. 08:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 anonim ***** válasza:

Tudod én sajnos hasonló helyzetben vagyok bár férfi vagyok. Szakítottunk, saját lakásomat még a szakítás előtt eladtam mert ő nem akart odaköltözni és már másfél éve nála laktunk, erre összevesztünk. Eljöttem tőle a semmibe, munkám más városhoz köt így én is otthagytam szülővárosom és kibéreltem itt egy lakást. Gondoltam elmegyek, könnyebb lesz felejteni is.

Pont azt élem meg amit te írsz. A fájdalom, magány, szomorúság. És itt idegen helyen nincs kihez fordulni. Főleg a hétvégék kritikusak amikor -tök egyedül vagyok. Próbáltam már ismerősökkel kapcsolatba lépni itt is, de a hétvégeken mindenki csaladdal stb van. Akartam szervezni túrákat, programokat, senki nem volt vevő rá. Ebben a helyzetben úgy gondolom, hogy hiba volt elköltözni a szülővárosomból. Ott ha csak az utcán végigmegyek mindenkivel tudok pár szót beszélni, kisváros, mindenki ismer mindenkit. Itt meg közel 100 ezer ember és egyedül vagyok mint fűszál a sivatagban. És amikor egyedül vagyok akaratlanul is kattog az agyam. Nagyon gondolkodok, hogy visszaköltözöm a városomba, nem is ő miatta bár én azt sem bánnám de legalább, hogy hétvégeken tudjak kivel legalább beszélni. Tudom, valakinek ez nem indok de erre azt mmondom, hogy az az ember nem élte meg a magányt. Külömben nagyon társasági ember vagyok, annyi barátom van, hogy szinte hihetetlen, mindenkivel több-kevesebb kapcsolatban vagyok de azok mind ott vannak. Mások azok akikkel felnőtt az ember, akiket úgymond 100éve ismer és mások a "szerzett" barátok. Vannak, de nekik is megvan az a körük akikkel 100 éve barátok. A megoldásra én sem tudok rájönni,mindenki azt mondja, majd az idő... igen, biztos, de ez a mostani helyzetben akkora elvont dolognak tűnik, annyira távolinak,hogy szinte fáj.

2019. okt. 20. 15:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/6 anonim ***** válasza:
Hű, mintha én írtam volna ezt ki. Nekem sokat segített az, hogy bár tartom a kapcsolatot az otthoni barátaimmal is, szereztem itt helyieket. Ha úgy gondolod, szeretnél beszélgetni, nyugodtan írj. Lehet, hogy valami közös agyalás segít mindkettőnknek.
2019. dec. 30. 19:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 A kérdező kommentje:

Köszönöm mindenkinek a választ! Én egyre jobban hiszek benne, hogy jobb a helyzet, egyre motiváltabb vagyok pláne, hogy új évet kezdtünk szóval hajrá mindenki! ;)

Utolsónak: persze, beszéljünk hátha tudunk tanulni egymástól, írok Neked :)

2020. jan. 2. 08:26

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!