Bipolárissal miért ilyen borzasztó nehéz?

Mindegyik komment korrekt, segítőkész. Nem értem, kinek bántja a szemét.

Talán pár mentális magára ismert..

Kedves Kérdező!

Írtad azt, hogy egyszer ilyen... másszor meg olyan. Hol szeret, hol meg te vagy a hibás. Ugye.

Most csak a szeretetről szólnék dióhéjban.

Egy ember akkor szeret téged, ha azt érzed mellette, hogy folyamatosan (nem csak időnként) jö neked. Ha jobban èlsz mellette, ha jobb a közérzeted mellette, ha többre viszed mellette... mint vinnéd nélküle. Vagyis egyedül. Ha ezt így érzed, akkor szeret. De ezt csakis Te tudod bizonyítani, ő nem. A te életed a bizonyíték az ő szeretetére. Ő pedig mondhat neked bármit, hogy - így szeretlek... meg úgy szeretlek drágàm! - Ezek csak szavak. A szavak meg nem a dolgok, történések. Szavakban NEM lehet szeretni!

Magyarul: Mondani bármit lehet. De a "szeretlek!" szó napi sok-sok mantrázása még NEM a szeretet maga. Mert, ha mindeközben beléd rúg, érzelmileg zsarol, játszmázni kezd... akkor nem szeret. Csak birtokolni szeret és téged. (Pontosabban a te nagyfokú tűrőképességedet.) Az viszont megint csak nem szeretet.

És tök mindegy, hogy mivel magyarázza... hogy mert én bipoláris vagyok! Az akkor sem szeretet.

Te viszont megsajnálhatod. És ő arra játszik, hogy sose hagyd el őt. És azt is bedobja hogy "nem tud nélküled élni!"... tehàt ő fèl, hogy elhagyod. De ez... megint csak a játszma része, ami nála lehet, nem is tudatos. És minél inkább az ő egészségét fèlted, ő ezzel annál inkàbb élni fog.

Csak tettekben lehet szeretni.

Csak tettekben. Nézd, ha szeretne téged, s te jól éreznéd magad mellette... eszedbe nem jutott volna itt megkérdezni tőlünk, hogy mitévő legyél.

Meg azt sem, hogy mit okoz egy bipolárisnál?

Látod? Megint csak őrá gondolsz. Meg a kapcsolatotok megóvására.

Szerintem meg magadra gondolj most már. Épp ideje.

Mert amíg te őt akarod felépíteni, a kapcsolatot gatyába rázni... az alatt magad meg leépülsz.

Ez a véleményem. Nem több annál.

Az ERŐ legyen Veled!

Nekem pár hete lett vége egy őrületnek egy bipoláris zavarossal. Összeszedtem magam, és azt mondtam egy húzása után, hogy tilt és töröl mindenhonnan.

Manipuláció és hazudozás is párosult nálunk a folyamatos hangulatingadozásai mellé. A kérdésedre nem tudok válaszolni, hogy miért ilyen nehéz velük, csak azt tudom, hogy lehetetlen kibírni őket. A válaszok valóban korrektek, csak sok normálisan gondolkodó ember azt felejti el, hogy ez egy nagyon komoly betegség. Szóval a fejben dől el minden nem igaz, mert ők egy gyógyíthatatlan mentális betegséggel küzdenek.

Én rendkívül sokat sérültem, nem is tudom, hogy mikor fogok újra nőt a közelembe engedni érzelmileg. 2-3 hónapig kb ő udvarolt nekem, aztán kezdett ellökni magától, majd mindig kidobott. Közben én olyan húzásai után tartottam ki mellette, hogy magam sem értem. Szörnyű dolgokat okozott nekem.

Kedves kérdező! Ez egy bántalmazó kapcsolat, azonnal el kell őt takarítani az életedből. Én mindenkinek azt javaslom, amit én tettem végül, a nyomtalan felszívódást. Nincs felelősséged a döntéseiért, azért sem, ha felvágja az ereit, ezt értsd meg! Egy életed van, ne tedd tönkre.

A szakemberhez fordulás nagyon jó ötlet, de ő nem fogja kidobni helyetted. Lépd meg ezt és utána keress egy szakembert, aki segít pl megfejteni, hogy mi vonzott téged benne. Nekem ez nagyon tanulságos és érdekes része volt a “terápiámnak”.

Egyet jegyezz meg: sosem fog megváltozni. Nem leszel mellette sosem boldog. Szeretetet, kedves szavakat, megbecsülést csak a legjobb napjain kapsz tőle. Egyébként mániàkus időszakában stresszelhetsz azon, hogy éppen kikkel kefél melletted, depressziós időszakában meg küzdhetsz az összekaparásáért. Ki akarod tenni a gyerekedet egy ilyen szülőnek, aki mèg a saját gyerekét sem fogja tudni szeretni vagy ellátni?

Azonnal lépj ki az életéből, meg fogsz könnyebbülni. Hidd el, tapasztalatból beszélek, ne húzd az időt!!

És sose engedd vissza, az elvi lehetőséget is foszd meg tőle. E-mail spambe, telefonszám letilt, én még el is költöztem máshova.

Nem rá haragszom amúgy a történtekért, hanem magamra, hogy eddig hagytam szerepelni az életemben. Szörnyű nekik, es sajnálom őket, de se te, se én, se más nem tud rajtuk segíteni. A kor előrehaladtával pedig egyre rosszabb lesz.

Azonnal lèpj!!!

#15 Kiváló hozzászólás és nagyon éretten látod a dolgokat. Ugyanezeket éreztem én is, miután egyszer hasonlóan belefutottam egy bipoláris nőbe. Olykor a mennyben éreztem magam, olykor a pokol legmélyebb bugyraiban, amikből mindig az utóbbi lesz a vége, mikor eldobnak (mert mindig elfognak).

Az érettet kiemelném még egyszer: egyrészről nem haraggal gondolsz rá, mert nem tehet a betegségéről, viszont nem tudsz és nem is a te dolgod javítani az életén, hanem az övé. Mindenki a saját élete felett meghozhatja a döntését. Azért mert más öngyilkossággal fenyegetőzik és érzelmi zsarolást/manipulációt alkalmaz, hogy mellette maradj és megkapja tőled azt, amit akar, még kiszakadhatsz a mérgező körből, amibe belezárt. Fájdalmas, de nem tudsz tenni semmit az illetőért, mivel így működik a pszichéje.

Végül pedig a saját felelősség felismerése is nagyon fontos: miért is maradtunk benne a kapcsolatban, miután ezerszer és ezerszer fájdalmat okoztak nekünk? Miért ragaszkodtunk hozzá? Sok esetben önbizalomhiány és társfüggőség áll az okok mögött, amikkel kezdeni kell valamit, vagy újra és újra bántalmazó kapcsolatokba eshetünk bele.

Nagyon kemény önismereti úton, de évek munkájával nekem sikerült felépíteni magam, így biztosan tudom mondani, hogy mindenki képes rá, csak el kell hinnie hogy megteheti. Bízzatok magatokban és ne utáljátok magatokat, nem érdemel senki ilyen bánásmódot; nekünk is vannak értékeink, mint mindenki másnak.

-----

Ajánlanám még az Egy makulátlan elme örök ragyogása című filmet, ahol egy borderline lány és egy elveszett srác történetét láthatjuk, amibe az elejétől a végéig, annak a dinamikájával és felépülésével/lerombolódásával együtt belepillanthatunk.

#16

Köszi. Az önbizalomhiány egyébként nálam is terítéken volt már, de olyan dolgokra is rávilágított a pszichológusom, hogy teljesen megdöbbentem, mert amúgy az önbizalomhiányommal valamennyire tisztában is voltam.

A te hozzászólásodból pedig kiemelném a szerintem legfontosabb részt a kérdezőnek, ami nekem is segített a végső döntés meghozatalában.

Kedves Kérdező! Szeresd magad annyira, hogy ennek nem teszed ki magad!

Látod, többen itt, akiknek konkrét tapasztalatuk van a kérdésben, egyértelmű és világos tanáccsal szolgálnak neked.

Nem vagyok 30 és terápiára kell járnom a történtek után. Legalább a mi eseteinkből vond le a következtetést.

Hajrá! Nagyon szurkolok!