Mikortól érdemes pszichológus segítségét kérni egy szakítás után?

Másfél hónapja szakított velem az exem. Borzasztóan kiborultam, pedig nem voltunk sokáig együtt. Az első 2 hónap csodálatos volt, már már túlságosan tökéletes. Nálam első látásra szerelem, elmondása és viselkedése alapján nála is. Igaz, többször felhozta az egyik exét, de nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget, mert azt mondta, már régen túlvan rajta. Aztán 2 hónapot követően elkezdett furcsán és bántóan viselkedni. Hazugságon kaptam például, de ezt úgy állította be, mintha én lennék a hülye és hisztis, ő pedig mennyire meg van bántva ettől. Többször is előfordult az ilyesmi, és mindig az lett a vége, hogy én éreztem szarul magam,hogy biztosan bennem van a hiba. Többször rakerdeztem, hogy minden rendben van-e velünk, megnyugtatott hogy igen, csak sok a munkája, és fáradt. Ennek ellenére kerülte a talalkozasokat, miközben arról győzködött, hogy ne hagyjam el és én vagyok az élete értelme,csak szerinte depressziós lett. Elfogadtam a helyzetet. Utána olyanok következtek, hogy egyik nap még én voltam neki a legfontosabb, másik nap pedig szakítani akart, mert nála elmúlt. Ez ment 3 héten keresztül. Közben teljesen kiborultam, befordultam én is,nem tudtam aludni, egész nap szorongtam. Aztán a harmadik szakít-nem szakít után én mondtam ki az utolsó szót, letiltottam, azóta nem beszéltem vele. Úgy gondoltam pár hét alatt kiheverem, de nem. Egyre rosszabb lesz, szörnyen hiányzik. Teljesen magamba fordultam, és ez az állapot kezd ramenni az életem többi részére is. Nem akarom vele újra, el akarom felejteni, de nem megy. Vele álmodok éjjel, napközben bőgök a munkahelyemen, vagy az utcán, bárhol. Megakadtam a munkámmal és úgy érzem, egyedül képtelen vagyok ezt megoldani. Soha nem voltam még így :/