Tudom, hogy jó döntés volt a szakítás, de mégis fáj?

Persze.

Ez természetes dolog.

Attól, mert valami jó döntés volt, még nem is biztos, hogy kellemes. A szakítást is egyfajta gyászreakció követi. Az éeltedből távozott valaki, aki eddig része volt. Ez általában nem kellemes, akkor sem, ha egyébként enélkül még rosszabb lenne a folytatás.

Nyugtasson meg a tudat, hogy jól döntöttél, egy döglődő kapcsolatban még évekig sínylődni egy olyan mellett, aki a legkisebb mértékben sem támogatja annak rendbetételét, egyszerűen butaság lenne. Egy ideig még fájni fog, de később talán mint életed legbölcsebb döntésére fogsz emlékezni, amikor megszabadultál egy arrogáns, zsaroló jellemtől.

Én büszke vagyok rád, hogy megtetted. Sokan sajnos nem merik, és akár a teljes életüket is tönkrekehetik így.

Ha így bánt veled mint amit leírtál a #3, és #4 válaszodban akkor mi a fenét akartál még ezen javítgatni?

Neki ilyen az alapszemélyisége és te ezt akartad megváltoztatni olyanra ami neked jó lenne (ez érthető). Csakhogy nem lehet senki alapszemélyiségét megváltoztatni, átnevelni. Egy két dologban lehet alkalmazkodni a másikhoz (és egy jó kapcsolat érdekében kell is), de ő nem akart hozzád igazodni.

Te egy számodra toxikus emberhez ragaszkodsz, pedig tudod hogy magadnak ártasz vele. Valószínű hogy te is úgy jártál hogy kezdetben felruháztad olyan jó tulajdonságokkal amik nem is voltak neki, aztán amikor feloszlott a rózsaszín köd, akkor jöttél rá hogy milyen ember ő valójában.

Ha ő nem akar együttműködni veled, akkor te nem tudsz semmit csinálni, azon kívül hogy megpróbálod minél gyorsabban elfelejteni.

Ha egyedül nem tudsz ezen túllépni akkor keress fel egy pszichológust.

Egyszer már kiírtad ezt a kérdést, de látom hogy még mindig nagyon fel vagy dúlva (megértem).

Itt az előző kérdésed:

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__szaki..

Igen, én. A legjobb döntés, de piszkosul fáj. Az idő segít, és ma már. Bánom, hogy nem hamarabb szakitottam.

Az hogy valaki klinikai eset nem a Te hibád.