Szakítás utáni lelkiismeretfurdalás?

Én ugy szoktam szakitani hogy ELŐTTE gondolom ezeket át miket ereznék szakitás után.

Mindog csak akkor szakitok mikor már az sem szamitana ha az életét is adná értem csak ne menjek el.amikor màr EZ IS KÉSŐ. es akkor se bánom meg. Akkor se agyalok már rajta.

Amikor már NINCS esélye.

Mert én kapcsolatBAN küzdök az utolsó vérig. Amikor már feladtam akkormár jöhet bármi, a döntésem érzéseim véglegesek.

Amig ez nincs meg bennem amig egy pislákolo reményt is látom addig soha nem szakitok. Szakitas után meg mondhat már bármit sírhat már bárhogyan.

Azt írod, hogy a környezeted generálja, akkor pedig ki kellene állnod magadért! Nyilván mindenkiben felmerülne, ha azt nyomatnák, hogy mégis csak 5 év, nem gondoltad ezt végig, és hogy az ünnepek...

Ez ócska lelki zsarolás, még csak elgondolkodni sem érdemes rajta. Vége van, eldöntötted, 2 hét múlva sem lesz jobb, kibékülni felesleges csak azért, mert jön a karácsony, ha egyébként semmi sem jó, még rosszabb lenne mindenkinek pár hét után újra szakítani.

Még midnig nem tiszta, hogy a lelkiismered furdal vagy a kedves környezetet cseszeget.

Ha az utóbbi, akkor helyre kell őket tenni!

Ha az előbbi, akkor gondold át, hogy mi ez az érzés valójában! Könnyen lehet, hogy megszokott dolog, a kapcsokat, de nem ez a kapcsolat hiányzik neked. Sajnálod az exedet, mert elhagytad?

(Én is karácsony előtt mondtam ki, hogy válni akarok és az 10+ éves kapcsolat volt.)