"Szakítók": Ha átnyergeltetek egy új párkapcsolatra, volt pillanat amikor megbántátok a váltást?

8 év után úgy döntöttem, hogy szakítom a barátommal. A kapcsolatunk az első 5-6 évben maga volt az álom, aztán jöttek a bajok.

Persze még most is tudom, hogy ő egy csodálatos ember, de van egy probléma kör, amivel nagyjából 2 éve nem tudunk mit kezdeni és ez annyira beárnyékolt mindent, hogy nagyjából fél éve azt éreztem, hogy kiszerettem belőle teljesen.

Próbáltam magammal elhitetni, hogy visszatérhetnek az érzések, mert tényleg vonzó, értelmes, okos ember, jó a humora, nagyon figyelmes, csak egyszerűen nem tudunk normálisan vitatkozni egymással és ez kiégette belőlem a szerelmet, elmúlt minden jó érzésem irányába.

Illetve az igazat megvallva beleszerettem 2 hónapja egy új kollégámba és most borzalmasan boldog vagyok.

Úgy érzem vele minden más és olyat érzek, amit a volt párommal soha.

Viszont kétségeim is vannak, hogy ez vajon csak az újdonság varázsa-e, illetve annak a szomorúságnak a kompenzálása amit korábban éreztem, vagy mi lehet vajon. De ettől függetlenül is nagyon boldog vagyok az új párommal.

A régit viszont már csak sajnálom. Látom és hallom, hogy terápiára jár, tőlem is bocsánatot kért mindenért és valóban nagyon meggyőző volt amit mondott. Ő nem az a fajta ember aki ígérget és dobálja a nagy szavakat és tudom, hogy komolyan is gondolja. Soha nem kapott még ilyen pofont az élettől és most nagyon dolgozik magán, de tiszteletben tartja a döntésem és nem nyomul, mert tudja, hogy már nem szeretem és most örül, hogy boldog vagyok, mert bűntudata van, hogy mellette nem voltam már boldog az utóbbi időben. Tényleg szép amiket tesz, de úgy érzem nem tudnék már vele többet együtt lenni, mert elmúlt a szerelem és most az új érzés annyira különleges és erős, hogy ezt nem adnám fel semmi pénzért.

Voltatok már hasonló helyzetben? Mi lett a vége? Tudom, hogy papíron nem egészséges átnyergelni egyből egy másik kapcsolatba, de én már úgy érzem fél éve nem is voltam benne ebben a kapcsolatban érzelmileg már.