Ennek így mi értelme? Mit kéne most csinálnom?

A világ legfurcsább szakítása után vagyok éppen. Pedig nagyon jól működő kapcsolat volt a miénk. Mindig mi voltunk a "bezzegék", akiknél minden jó, minden működik. De aztán egyik napról a másikra közölte a párom, hogy neki valami már nem működik, valami miatt már nem érzi jól magát velem, de ő maga sem tudta megmondani, hogy mi is a baja pontosan. Aztán amikor szakított velem úgy sírt, és mondogatta, hogy nagyon szeret, és hogy ő is maradna velem, de ez így neki nem jó, ezért inkább szakít velem. De még ekkor is ölelgetett, csókolgatott s mi egyéb. Mondanom sem kell, hogy engem is jól padlóra vágott a dolog. Aztán közvetetten megtudtam, hogy azt fontolgatja, hogy visszajönne hozzám, majd kb két héttel a szakítás uatán felhívott, csak úgy, hogy kötetlenül csak beszélgessünk. Természetesen a végén a kapcsolatunkról is beszéltünk kicsit, és akkor mondta is, hogy nagyon fontolgatja az újrakezdést, de megkért rá, hogy ne én dolgozzak meg érte, hanem ő magától akarja meglépni ezt. Aztán egy hétre rá volt megint egy ilyen kis beszélgetésünk, hogy nagyrészt csak kötetlen beszélgetés, aztán beszéltünk egy kicsit rólunk is, ismét megemlítette, hogy ugye nem kizárt, hogy újra összejöjjek vele. De mindig csak mondja, kérdezi, de nem teszi meg. És ezt nem értem, hogy ha komolyan gondolja, akkor miért nem teszi meg, ha meg nem gondolja komolyan, akkor miért mondja? Mert ennek így nincs értelme, hogy csak áltatjuk egymást, de nem csinálunk semmit. Pedig én lépnék az ügy érdekében, de ő megkért rá, hogy ne tegyem, mert azt akarja, hogy ő legyen az, aki helyrehozza ezt, ha már egyszer miatta mentünk szét.

25f