Most mit tehetnék? Szakítsak vele? Vagy menjek el?

Sziasztok. A vőlegényemmel,körülbelül 1-és,féléve élünk együtt. Nagyon közeli a kapcsolatunk,nagyon szeretjük egymást. Viszont én sose voltam jóba a családjával. Nagyon undorítóan viselkedtek velem... röviden ez történt: korházba kerültem,mert leestem a lépcsőröl.( megrándult a bokám csak) nem tudtam lábraálni úgy 4-napig. akkor volt pont a szülinapom,és együtt akartuk eltölteni. Ezért nem tudott átmenni a párom az anyukájához,és ezen nagyon kiborultak... fenyegették a párom,és visszakarták költöztetni... nekem ez elég furcsa dolog volt... az anya rakta ki a házból,úgy fogadta be anyukám a páromat...( mert az én családommal élünk) de pénz,se semmi nélkül.

Szerintem ez elég undorító volt,de nem erről van most szó. Nem szívesen vagyok ott velük,amikor a párom át akar menni,mindig azt mondja hogy nélkülem ő nem megy sehova,ezért kénytelen vagyok átmenni,mert ha nem megy még ránkgyújtják a házat... -.-

aztán most elakar menni a párom a családjával,a nagypapájához,amivel semmi probléma sincs... CSAK én nem megyek. nem akarok menni,nem akarom hogy állandóan rossz szemmel nézzenek rám,és hogy állandóan "oltogassanak" mert mindig ezt csinálják. De a párom nem érti meg... azt mondja,hogy én egy önnző vagyok,meg hogy szívtelen,hogy nem megyek vele... én szeretnék elmenni a barátaimhoz,mert ő sose enged el engem,és nekem nem volt családom... engem apukám nevelt fel,anyukámmal külön éltek... a báttyáim sose tőrődtek velem,nekem a párom a mindenem...

de sose leszek olyan fontos,mint legalább a családja...

sose lettem rosszat ellenük,de sose tartottak engem családtagnak... mert ahogy mondták (idézem) : most már a párom rám költi a pénzét,nem oda adja le.. " szerintem ez is undorító kijelentés,de ok,mindegy...

ha ez tényleg egy komoly kapcsolat,akkor ennek szerintem nem így kéne lennie. Én mindenről lemondtam érte,áldozatokat hoztam,és úgy is átmentem vele az anyukájához,hogy ő csak a legroszabbakat kívánja nekem. :(

jól esne,ha nem menne miattam... de ezt sose várhatom el tőle,csak ő várhatja el tőlem. Azt se várhatom el tőle,hogy megvédjen engem... legalább csak ne eröltetné azt,hogy menjek :( mit tehetnék? adjam be a derekam? akkor ő mért nem tesz értem semmit?! miért mindig nekem kell? rosszul érzem magam,míg ő csak nevetgél :( kérlek,segítsetek! összesen 2-éve vagyunk együtt,és még sose gondolkoztam a szakításon,de most eszembe jutott...