Szakítottam barátnőmmel (megcsalt, megunt), lakás is romokban, mérhetetlen szomorúság, mitévő legyek?

1. biztos lépés: fel kell fedezned saját Értékeidet, Értékelned kell önmagadat úgy ahogy vagy - ezeket vette el tőled az exed, lehet ilyet cirkusz nélkül is csinálni, csendesen,

2. biztos lépés: csak olyan nővel kezdj legközelebb kapcsolatot, akiben megtalálod min. a fele értékeket, közös témákat, hobbikat, amelyek benned megvannak.

Csak igy tudsz helyrejönni lelkileg, s ez több hónapba-évbe is bele fog telni.

28 L

Nézd, ne áltasd magad, amit éreztél az nem szeretet, hanem önzőség és függőség. Az igazi szeretet önzetlen, te viszont az egész életed és boldogságod az ő vállaira helyezted. Ez hatalmas teher és nem igazán vonzó. Gondolom ezért is szakított veled, mert 6 év alatt belefáradt ebbe a teherbe. Ez olyan mint amikor születik egy gyereked és nélküled teljesen tehetetlen - ez mindig lesokkolja a szülőket. Csak hogy ő neked nem az anyád, te meg már felnőtt vagy.

Nem azért nem vesznek észre mert szürke egér vagy, hanem azért mert akinek van egy kis esze az menekül az ilyen társfüggő elől, mert egy kiegyensúlyozott párkapcsolatot akar, ahol nem minden felelősség az ő vállát nyomja.

Nézd, önsajnálatból nem lehet megélni... Nekem elhiheted...

Na most neked megvan az egzisztenciád... Egy nő sem ér annyit, hogy elengedd magad és eldobd azt amit felépítettél... Ja és kiért? Magadért... Az egyetlen ember akit mindenkinél jobban kell szeretned és tisztelned az Te magad vagy... Hogy várod el hogy komolyan vegyen bárki is, ha Te magadat nem veszed komolyan???

Eddig rossz volt a felfogásod, mert mindent a barátnődnek rendeltél alá... Ezt nem szabad, hiszen most úgy érzed, hogy nem maradt semmid... Holott mindened megvan ahhoz hogy boldog és kiegyensúlyozott életet élhess... Akkor aknázd ki a lehetőségeket!!! Hajrá...

Abszolút igazat kell adnom az előttem szólóknak, valóban csak saját magadra számíthatsz, ha még boldog szeretnél lenni az életben és nyilván így van, különben nem foglalkoztatna az, hogy ilyen nyomorultul érzed most magad. Nagyon elhagyod magad, mégsem akarsz ebben elmerülni és az már eleve jó, ha ezt érzed. Innen csak feljebb lehet lépni, hidd el!

Írom ezt úgy, hogy egy öt éves kapcsolatomnak lett vége nemrég és gyakorlatilag zombiként élek azóta. De akarom a változást és igenis menni kell tovább, mert az élet változik, ez a természetes.

Nekem, amikor ennyire magam alatt vagyok, az ad erőt, hogy édesanyám harminc év házasság után vált el apámtól és annak ellenére, hogy felezték a vagyonukat, talpra tudott állni és azóta ismét boldog ember. Senkitől sem kapott segítséget, senkire nem számíthatott (ahogy házasságuk alatt apámra sem) mégis küzdött és véghez vitte, amit akart. Pont tegnap mesélte, hogy mennyire nehéz volt neki az az időszak, de már boldog. Biztos a te környezetedben is van olyan ember, akivel hasonló dolog történt, próbálj meg beszélgetni másokkal, sokat segíthet az is!

Fel a fejjel, minden eltelt nappal egyre könnyebb lesz!

34/N