Ti hogy léptetek túl az első nagy/igazi szerelmen?

Lassan 2 hónapja lett vége és sokszor érzem úgy hogy túlléptem rajta, de aztán kiderül hogy mégsem. Azért lett vége mert kiszeretett belőlem de én nagyon szeretem még mindig és ha belegondolok hogy hány 10 évet kell leélnem nélküle, az életkedvem is elmegy. Nagyon szerettük egymást és nagyon fáj hogy már nem a szerelmeként tekint rám. Jóban maradtunk de nekem nagyon nehéz. Attól kérdezném, aki volt már ilyen helyzetben, hogy hogyan tudott túllépni?

Aki írná hogy foglaljam le magam: az egész napom ki van töltve, de ha este lefekszem egyből rámtör az érzés hogy hiányzik.

Nem ez volt az első kapcsolatom, de úgy érzem ő a legtökéletesebb férfi nekem, akit valaha találhatok. Minden megvan benne, amit én keresek, és nem tudok szabadulni ettől a gondolattól; hogy mennyire megfelel nekem.

Ismerkedtem már azóta de mindenkit hozzá mérek, levonom hogy nem olyan jó mint ő és tovább állok.

Ha valaki eddig végigolvasta és lenne 1-2 hasznos/kedves szava, azt nagyon megköszönném.