Milyen az, amikor azért szakítasz, hogy egyedül lehess végre?

Én soha életemben nem ismerkedtem párkeresési céllal, de tényleg soha, olyan szinten boldog és kiegyensúlyozott vagyok egyedül, hogy egyáltalán nem hiányzik mellém egy társ. Egész egyszerűen nem igénylem, túltottan az intimitást sem, egyszerűen nincs rá szükségem, hogy legyen mellettem valaki. Az eddigi kapcsolataim úgy alakultak, hogy teljesen véletlenül megismertem valakit, akivel nagy volt az összhang és akibe beleszerettem és akkor már készen álltam arra, hogy kapcsolatba lépjek, de ez mindig a konkrét személy miatt volt, soha nem a kapcsolat lehetősége miatt. Pont ezért összesen 4 kapcsolatom volt életemben (32 vagyok), beleszámolva az első iskolás szerelmet is. 2 kapcsolat között pedig évekig voltam egyedül minden esetben. Illetve párkapcsolatban is csak olyan emberrel tudok hosszútávon kijönni, aki hozzám hasonlóan nem egy érzelmes vagy ragaszkodó típus, hanem inkább egy függetlenebb típus, aki ugyanúgy igényli az egyedüllétet, ugyanúgy nem akar szabályozni, korlátozni, beskatulyázni, ugyanúgy nem féltékeny vagy bizalmatlan, nem játszmázik vagy kombinál, stb. stb. Még szerencse, hogy azért vagyunk így páran, még ha nem is túl sokan :)