A párommal 8 éve együtt élünk, van egy közös gyermekünk 4 éves. Kijelentette, hogy ő nem bírja velem tovább, váljunk szét. Értitek?

Persze, hogy vaj van a nő fején. Ha nem lenne akkor megmutatja az üzeneteket ahol ez esetben nem lenne semmi kompromittáló és megmagyarázza, hogy nem más pasi van a dologban hanem az elhidegülés vagy a kérdező hozzáállása stb. De nem ez történt.

8év után kicsit beszürkült neki a kapcsolat és valaki akadt aki ebből kiugrasztotta. Eldobta az eszét az új pasitól, az új izgalomtól.

Kérdező szerintem meg engedd el. Mást úgy sem tehetsz.

Az új pasi szerintem addig lesz ilyen aranyos míg megkapja amit akar. Aztán jönnek a hétköznapok. Nem biztos, sőt, hogy a pasinak a gyereketek is kell. Csak el akarja érni a célját. Aztán majd az asszony rájön, hogy nem komoly kapcsolatra kellett csak játszani.

Szerintem hagyd, majd ha pofára esik - lesz ez még így se. Aztán majd Te is így bánj vele.

Mert bárki bármit mond, nem így kell 8 év után rendezni a dolgokat.

#31:

Kíváncsi lennék, szerinted hogyan "kell" 8 év után lerendezni egy kapcsolatot?

Sok férfi hisz abban, hogy az a nő, akinek gyereke van, az már nem fog kelleni senkinek, az már minden pasinak vsak egy-két alkalomra kell, és hogy a nőajd sirva könyörgi vissza magát az exéhez. Elárulom, ez nincs így.

Nem minden pasi lelki moslék. Szerencsére elég sok elvált anyát ismerek boldog párkapcsolatban.

Ti meg, akiknek a válságban lévő házasságotokból is csak a szex hiánya szúr szemet, magatokból indultok ki. NEKTEK nem kellene gyerekes nő. De ti pont ezért vagytok elhagyva. Mert igy gondolkodtok a párkapcsolatokról.

33# as képzeld, nem vagyok elesett, elkeseredett mert nem kellek senkinek és nem vagyok elhagyva. Boldog és jó kapcsolatban élek. Bár már engem is hagytak el nem tagadom meg ugye már én is hagytam el.

És egy kapcsolatot 8 év után ahol gyerek is van úgy kell megoldani, hogy először le kell ülni ha baj van és próbálni tenni valamit, ha ez nem megy akkor pedig normális hangnemben, megegyezéssel szétválni. Nem pedig sunyiskodni, nem szexelni mert "nem kívánlak", aztán meg mikor elege lesz a pasinak és utánajár akkor hirtelen rádobni, hogy nem kell a kapcsolat, nem bírja és vége. Ha a pasi tűrte volna a null szexet akkor eléldegélt volna még a nő mellette. Ez a normális szerinted?

Áruld már el, melyik részéből a kérdező írásának vetted ki, hogy ő a hibás? Mert én elismerem, hogy ez csupán a férfi álláspontja de mivel nekem/nekünk csak ez van meg én erre az álláspontra jutottam. Te pedig odamagyaraztad a másik álláspontot is az szerint, hogy neked mi passzolt oda.

A null szexnek már eleve oka van, nem egyik percről a másikra hidegülnek el a párok egymástól. Erre szerintem elég mocskos reakció, hogy "biztos azért nem csinálja velem, mert mással csinalja".

Egy nő azért nem fekszik le a párjával, mert A PÁRJÁT nem kívánja, és nem azért, mert a tótpistivel szexel. Én a nyomozgatást tartom sunyiskodásnak, a telefon leellenőrzését meg felháborítónak. Mondom ezt úgy, hogy az én telefonomban nem lenne, soha nem is volt semmi válóok.

Mindig eljön az a pont, amikor borul a bili. Mindig van egy utolsó csepp a pohárban.

Honnan gondolod, hogy a feleség csak azért szakít, mert "rajtakapták"? Honnan gondolod, hogy amúgy boldogan ellenne még bármeddig a halódó, szex nélküli házasságában? Lehet, hogy én hozzáköltöm a magam női oldalát (hasonló szituban saját tapasztalataimat), de te ugyanolyan határozottan teszed hozzá a magad feltételezéseit, mint én.

Lehet, hogy tévedek. Lehet, hogy már történtek konkrét dolgok a feleség es az új fiú között. LEHET. De ez egyrészt nem varatlan (több hónapnyi null szex sejteti, hogy nem egy harmonikus kapcsolatról van szó), másrészt se több közösen leèlt évtized, se közös gyerek nem jogosít rá fel senkit, hogy más magánlevelezéseiben, közösségi oldalán turkáljon, vagy hogy beleszoljon abba, hogy ezután kivel akar együttélni.

"Kijelentette, hogy ő nem bírja velem tovább"

Mit nem bír? Itt már régóta problémák lehetnek, amelyeket nem oldottatok meg.

Ezt értem, és ebben igazad is van, kérdező. Persze, hogy azért vagy kiakadva, mert fontos neked. És ahhoz is valóban jogod van, hogy tudd, mi a helyzet.

Csak szerintem nem így, nem ezen az úton.

Az ő részéről is az lenne a tisztességes, ha elmondaná a miérteket, de lehet, hogy szégyelli, lehet, hogy össze van zavarodva, de ha valóban komolyan gondolja a szakitást, akkor ez a beszélgetés elkerülhetetlen lesz.

Én a miénk után órákig bőgtem. De közben meg felemelő is volt, hogy végre igazán őszintén tudtunk beszélni egymással. Hogy mit rontottunk el. És mikor. És ez kellett ahhoz, hogy tanuljunk a hibákból, és ha nehezen is, de mostanra jól működő szülői vállalkozás legyünk, még ha két külön székhellyel is.