Volt már olyan szakításotok, ahol ott és akkor azt hittétek, hogy helyes döntés, majd később megbántátok? Akár hónapok vagy évek múltán?

Volt.

Sok evet voltunk egyutt, mi voltunk az igazi egymasnak teremtett par. Egy pillantassal kb torteneteket meseltunk a masiknak.

Ennek a hatulutoje, hogy 6-7 ev utan mindent magatol ertetodonek vettunk. Emiatt a kezdeti jo kommunikacio is elsikkadt, helyette jatszmazasba kezdtunk, de nem esett le egyikunknek sem, hogy mindketten arra vagyunk, a masik tegye meg az elso lepest.

Aztan hoztam egy drasztikus dontest, hatha eszbe kap, de ismet elbeszeltunk egymas mellett.

Azota is banom, mert tudom, hogy nem lesz a vilagon olyan ember, aki mindezek ellenere lelkileg, szellemileg, erzelmileg valaha olyan kozel kerulhet hozzam, mint o. Probaltam, az elmult ket evben, de nincs ilyen. Mas emberrel pedig nem akarok kiszurni, hogy folyamatosan ohozza hasonlitgassam. Nem lenne fair olyan mercet allitani, amit tudom, senki nem fog megugrani.

Sajnos az elet nem egy szamitogepes jatek, ahol, ha elbsszuk visszajelentkezunk a legutobbi checkpointrol.

Inkabb egy drama, amit mi irunk, esetemben tragedia.

Rohat szr erzes, mert nagyon szeretnem, ha ram talalna a ferfi, akit tenyleg paromnak nevezhetek, de tudom, hogy akit igazibol annak hivhatok, mar megismertem.

29 evesen ozvegynek erzem magam

es en okoztam magamnak ezt.

1:

Miért nem keresed meg?

Nehezen tudom elképzelni, hogy bárki képes legyen szakítani a párjával úgy, hogy közben szereti és kötődik hozzá. Az eddigi szakításaim mind azért történtek, mert nem igazán láttam a másikat páromnak, ha valaha is megfutott bennem az a gondolat, hogy hiányzanak, újra találkoznék velük, az csak úgy komolytalanul, a jövőmet nem tudnám elképzelni velük.

Volt egy exem, aki szakított, utána meg sajnálkozott és mondta, hogy hiányzom. Nem hittem neki, szerintem ha valakit szeretsz, akkor nem vagy képes szakítani vele.

Kedves 6-os, valaszt adtam a feltett kerdesre, nem sirankoztam, nem varom senkitol, hogy sajnaljon-teljes mertekig tisztaban vagyok azzal, hogy a jelenlegi helyzetemnek egyedul csakis en vagyok az oka. Ez nem onsajnalat,csak realis vilagkep.

7-es, igy van.

Megkerestem, jo kapcsolatban vagyunk, de ennyi ido, sajat magunknak es egymasnak okozott fajdalom utan nem lehet csettintesre ujrakezdeni, mintha mi sem tortent volna.

Nem tehetek mast, csak remenykedhetek, hogy ahogy az ido telik, jo iranyba valtozik a dolog.