Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Több, mint 10 év után is szerelmes lennék a volt tanáromba?
A középiskolában volt egy tanárnőm, akivel érzelmileg elég közel kerültünk egymáshoz, habár fizikailag sosem történt köztünk még egy csók sem. Bókok, érintések, egyértelmű mondatok... Ennyi jutott nekünk akkor.
"Olyan jó, hogy itt vagy...szeretek veled lenni."
"Ez az iskola nélküled nem lesz ugyanaz, hiányozni fogsz."
"...nekem meg te hiányoztál."
"Nem maradsz még egy kicsit? Szívesen töltenék veled időt, hogy felvidítsalak."
"A lányok biztosan a kisfiús bájod miatt szeretnek annyira."
Folyamatosan bókolt, és én viszonoztam ezeket. Az összes szüntet együtt töltöttük, tudta, hogy leszbikus vagyok, mégsem hagyta abba a flörtölést. Afféle kamaszos rajongásnak gondoltam a magam részéről 16 évesen, de az elmúlt 13 évben is gyakran eszembe jutott. Nem tudom kiverni a fejemből a mondatait, és a kérdéseimet sem tudom lezárni a válaszai nélkül...
Aztán idén találkoztunk az utcán, véletlenül. Meglepődött, szinte sokkot kapott, ahogy meglátott. Úgy akart tenni, mint aki fel sem ismer, de ráköszöntem. Aztán később egyre többször futottunk össze, és ezután az első sokk után már mindig mosolygott.
Egyik reggel megálltunk beszélgetni. Leszólítottam, megkérdeztem, emlékszik-e még rám. Azt mondta, természetesen emlékszik, örült, hogy jól vagyok. Megsimogatta a karomat, és mikor megkérdeztem, ihatnánk-e valamit együtt, beszélhetnénk-e valamikor, azt mondta, hogy nem akarja így kutyafuttában, és amint annyi időt tud szánni "erre a dologra", amennyit "ez a dolog", amennyit én érdemlek, meg fog keresni.
Rákérdeztem, hogy ezek szerint nem őrültem meg teljesen? Amire azt válaszolta, hogy dehogy, és széles vigyorral hagyott magamra az utcán még több kérdéssel.
Azóta találkoztunk még párszor futólag, a nyár végén megint váltottunk néhány szót, hogy jól van, jól telt a nyár stb. De sajnos azóta sem keresett meg. Úgy érzem, hogy fél velem beszélni és nem tudom hogyan zárhatnám le magamban ezt a dolgot a válaszai nélkül.
Miért álmodom vele folyamatosan, és miért zaklat fel minden alkalommal? Mitől fél ennyire? És vajon mi ez az egész, amiért nem tudok megszabadulni tőle?
Az évek alatt próbáltam elnyomni minden érzést, de időről-időre előjött újra, villámcsapásként a semmiből. Viszont most beszéltünk először 13 év után...
Nektek volt már hasonló "kapcsolatotok", ami nem teljesült be és sosem tudtátok lezárni végleg? Gyáva vagyok megszólítani, ő pedig nem lép. Nem tudom mi lehetne a következő lépés... Mindent, vagy semmit? Álljak elé és addig ne engedjem el, amíg nem beszélünk meg egy találkozót? :D Már fogalmam sincs mit tehetnék, mert április óta ez megy.
Ti mit tennétek a helyemben?
válasza:Ha ennyire dolgozik benned ez a dolog, akkor szerintem szedd össze a bátorságot, és beszélj vele. "Kérj tőle időpontot."
Gondolom ő családos, Te viszont ugyanúgy hatással vagy rá, mint ő terád - ezért nem tudja, mit tegyen, ezért húzza az időt.
1. Köszönöm a választ. Van két nagyobb gyereke, de a férjével úgy tudom, hogy már nincsenek együtt. Már akkor sem működött a dolog, erről sokat beszélgettünk anno. ;)
Szóval, 10 másodperc bátorság és egy kérdés? Ennél nagyobb h*lyét már nem csinálhatok magamból. Legrosszabb esetben azt mondja, félreértettem, nem volt semmi. De legalább ez is segítene, hogy továbblépjek...
válasza:Persze, így van valahogy. Béna hasonlat, de a fogorvoshoz is elmegyünk néha, hogy utána jobb legyen. Hmm? :-)
Ha tényleg úgy szummázod a dolgot, hogy ez téged felzaklat, akkor szerintem vedd fel a fapofát: legalább valami történik.
válasza:
válasza: válasza:Lehet, akkor még menthetősnek tartotta a kapcsolatát, +te mégis a diákja voltál. Talán még sosem volt előtte (azóta se?) leszbikus kapcsolata, ezt magában is el kell rendeznie.
S hogy mit tennék, mindenképpen megpróbálnék elérni egy személyes beszélgetést. Határozottan, itt úgy tűnik, csak ez segíthet. Ha ennyi ideje nem hagy nyugodni a dolog, szerintem csak ez hozhat megnyugvást, akármi is lesz a válasza. Bár úgy látom, hatalmas türelemre lesz szükséged.
Hátha szép folytatása lesz :)
És csatlakoznék a kíváncsiakhoz, jó lenne tudni, hogy alakul majd :)
Ez jár az én fejemben is, amikor próbálom kibogozni a szálakat, hogy talán anno olyan érzéseket váltottam ki belőle, amiket korábban és azóta sem mert megélni. Az egyik óránkon a szemembe nézett és az egész osztály előtt közölte, hogy ő az ember lelkébe szeret bele, mindegy, hogy nő, vagy férfi az illető, szóval kétségem sincs afelől, hogy minimum biszexuális.
Megértem, hogy tanárként, idősebb nőként, családdal nagyon felkavaró lehet, ha annyira nyilvánvalóan vonzódik egy diáklányhoz, hogy azt már mások is észreveszik, és nem hibáztatom, nem haragszom rá semmiért, ami történt.
Viszont azt nehezen fogadom, hogy ennyi év elteltével sem mer szembenézni velem, vagy talán a saját érzéseivel. Hiszen felnőttem, nem vagyok a diákja sem rég... Hát miért nem elég bátor, hogy nyíltan beszéljünk egymással?! Csak annyit szeretnék, hogy tisztázzuk a dolgainkat.
Tudom, hogy ez neki is baromi nehéz lehet, és szeretnék segíteni, ahogy ő segített nekem. Csak beszélni vele mindarról, ami bennem és talán benne is kavarog azóta. Egyelőre azonban nem úgy tűnik, hogy ő is készen állna erre a beszélgetése.
Köszönöm a tanácsokat, mindenképpen megpróbálok határozottabb lenni, mert a levelekre úgysem érkezik válasz. Személyesen talán nem kerül ki. :D
Ha lesz valamilyen fejlemény, mindenképpen írok. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!