A mindent elsöprő viharos szerelmet, vagy a lassan épülő rózsaszínköd nélküli szerelmet érdemes választani?

Két nő között őrlődök. A viharos szerelmem már kezd lepíteni mert látja, hogy túl lelkes vagyok, hülyeségeket csinálok, kétségbe vagyok esve. Bármit megtenénk érte. És meg is teszek. És sajnos sokallja, kellemetlenül érzi magát emiatt. Megkaptam őt ugyan, de már elveszítettem (félig-meddig. Vagy nem is tudám hányadán állunk egymással...) . Volt 3 boldog hetem vele.

A másik nőért nem lelkesedek annyira értelemszerűen, de akár kialakulhat valami hónapok alatt. Ez a másik nő mondanom sem kell oda van értem, mert én tök közömbös vagyok vele.

Mit mit választanátok? Mik a ti tapasztalataitok? A mindent elsöprő lángolásra érdemes építeni hosszabb távon, vagy a nyugodt, lassan épülőre?

(32/F, elvált)