Tényleg szeret engem, vagy már csak elhitetem magammal ezt?

Lassan 7 hónapja vagyunk együtt, az első 3 hónap csodálatos volt, de augusztus vége óta úgy érzem hogy a kapcsolat "minősége" rohamosan romlik.

A páromról tudni kell, hogy egy nagyon változékony hangulatú ember, vagy nagyon jó, vagy nagyon rossz/depis kedve van, sajnos az utóbbi időkben, főleg az elmúlt egy hónapban szinte csak rossz kedve volt és nagyon elutasító lett velem szemben. Nagyon keveset találkoztam vele, szex nem volt egy hónapon keresztül.

A csókot már úgy 2 hónapja elutasítja, arra hivatkozott hogy régen másokkal sokkal jobb volt, (ez számomra kissé sértő, de "lenyeltem", nem tudok vele mit csinálni) illetve volt egy ajak piercingem ami "gátolja a jó csókot" hiába vettem ki miatta, nem változott semmi.

Nagyon szeretek ölelkezni, de nálunk ez sincs már jelen, mivel neki "erre nincsen szüksége", ha meg akarom ölelni gyakran szimplán csak ellök magától, sokszor a kezemet sem akarja megfogni.

Együtt alvás során kihúzódik az ágy szélére, én miközben alszok húzódok felé (hozzátenném hogy ez egyébként nem tudatos) a reggelek pedig szinte mindig szidással kezdődnek, hogy éjszaka már megint majdnem lelöktem őt az ágyról, erről szokjak le, és legyek szives a saját oldalamon aludni. (Olyan tipusú ember vagyok aki vágyik a testi érintkezésre)

Mikor közös programot szervezünk, közli hogy ő "fáradt, nincs kedve" szóval csak átmegyünk hozzá és nem csinálunk semmit.

Gyakran látom rajta, hogy olyan, mint akit valami bánt, aztán ha megkérdezem tőle hogy mi a baj, nem ad érdemleges választ, látszólag lelkileg elzárkózik tőlem...

Próbáltam vele mindezeket megbeszélni, megigérte hogy megpróbál változtatni önmagán, de semmi nem történik. Tűrök, mivel nagyon szeretem őt, de lassan eljutok arra pontra, hogy felidegesítem magam, és elhagyom. Fájdalmas döntés lenne...

Elnézést kérek hogy ennyit írtam de egyszerűen már nagyon nyomaszt és senkim sincs, akinek elmomdanám, vagy akivel megbeszélném.