Engem soha senki nem fog szeretni?

Jézus, jó látom sok a frusztrált ember.

Hol írtam olyat, hogy millió elvárásom van? Sehol. Nem várok el olyat senkitől amit én ne tudnék megadni. Az nem hiszem, hogy nagy elvárás, hogy 2 ember azonos mértékben érdeklődjön a másik iránt.

A semmi olyan ami miatt ne lennek szerethetőt, azt arra értettem, hogy nyilván nem vagyok tökéletes, vannak hibáim, mint mindenkinek, de ezek nem olyanok amiken 1-vagy ne tudnek dolgozni és fejlődni, 2- szörnyű dolgok lennének.

Nem képzelem magam királynőnek, nincsenek toronymagas elvárásaim. Nem vagyok se rátarti, se egoista, se öntelt. De köszönöm, hogy valaki így látatlanban, ismeretlenül egy pár sor alapján ezt így el tudta dönteni.

Nem írtam azt sem, hogy sose tetszettem senkinek.

Gimnazista koromban 2x is megesett, hogy a jelek szerint tetszettem egy srácnak (az ember látja ha megnézik, ha a másik mosolyog amikor meglátja stb.) de valamiért mégsem léptek. Az egyiket én jelöltem be közösségi oldalon miután egyszer úgy alakult, hogy megismerkedtünk, beszélgettünk és tök jól kijöttünk és vissza is jelölt. Gondoltam ha akar valamit, majd erre lép. Nem. Oké. Értem, hogy a tetszik nem egyenlő azzal, hogy lépni is fog a másik ami oké is, de nyilván ez egy tizenéves lánynak nem feltétlen így jön még le. A másik srác is elég "gyanús volt" (a mostani fejemmel is így gondolom ) ott is léptem és kedves volt, de lekoptatott. Pedig mások szerint is bejöttem neki. És akkoriban nekem ez hatalmas törés volt (16 éves tapasztalatlan kislány).

Igen, az egyetem elején volt olyan aki olyan tetszett akinek én tudom , hogy spec nem vagyok az esete, idősebb is nálam 7 évvel ami akkor szerintem sok volt.

Sokáig szerelmes voltam a testvérem egyik barátjába aki szintén idősebb nálam pár évvel ami akkoriban még mindig sok.volt szerintem. Sose mondtam neki és egy nálam jóval idősebb barátnője is volt. Pedig vele abszolút azt éreztem, hogy maximálisan megvan az összhang, kedvel, nagyon szívesen beszélget velem, de nyilván nem volt alkalmas a helyzet. Ő se az a típus meg nyilván szerette a párját és én se vagyok az a típus aki ilyen szituban akár csak minimálisan is bepróbálkozzon.

Volt olyan srác aki nálam egy jó 9-10 évvel idősebb, tudom, hogy tetszettem neki, de ő se mondta soha, a próbálkozása is elég éretlen volt, pedig akkor ő 30 körül volt (gondolom, mert érezte hogy nem viszonzom). De sose nevettem ki se őt, se senki mást és nem is tenném.

Utcán/közterületen is látom, hogy akadnak akik megnéznek, olyanok is akiket pl.: én is. De nem nagyon szoktak odajönni még akkor is ha én "bátoríóan viselkedem". Értem én, hogy a sok bunkó, udvariatlan stb. módon viselkedő csaj miatt nincs kedve a pasiknak, de lassuk be, mindkét nemnél akadnak gázos, proli alakok és normálisak is.

Az a srác akivel lefeküdtem vele úgy voltam, hogy elég sokáig vártam arra, hogy majd a "tökéletes emberrel" tökéletes helyen, de mostmár úgy gondolom nem létezik ilyen. Tudtam, hogy tetszünk egymásnak. Az, hogy időközben én meggondoltam magam az szerencsétlen dolog, ami igen sz*r de néha megesik az emberrel.

Azt meg, hogy szerelmes az exébe/nincs túl rajta (ill. azóta újra együtt vannak) azt meg megmondhatta volna, ahelyett hogy össze-vissza viselkedik velem, ködösen fogalmaz, stb. Nem haraptam volna le a fejét, tökre örültem volna neki ha őszinte és akkor nyilván nem történik semmi.

Szóval nem arról van szó, hogy soha senki nem próbálkozott volna. Nem is írtam ilyet sehol. Olyan nem volt még, hogy minden klappoljon.