A párom meghalt, rettenetesen érzem magam! Ti hogy próbálnátok ezt feldolgozni?

Részvétem!

Szerintem a séta nem fog segíteni.....

Olyankor együl vagy és csak rá gondolsz.

Menj társaságba és elterelődik a figyelmed. :-)

Részvétem!

Erre tényleg az idő a legjobb gyógyír.

Először is részvétem.

Másodszor nem értek egyet azzal, hogy az idő segít. Az unokaöcsém egy éve halt meg leukémiában, a családján is azt látom, hogy "majd az idő segít", de egyre rosszabbul állnak lelkileg. Persze időt kell hagynod magadnak, de nem az a megoldás, hogy várod, hogy teljen, és ülsz egy helyben.

Ilyenkor az első dolog az, hogy merj segítséget kérni. Az, hogy kiírtad a kérdésed kitűnő kezdet, de még ennél is jobb lenne, ha személyesen tudnál családtagokkal, barátokkal beszélgetni. Ami még nagyon hasznos lehet, ha szakemberhez is fordulsz (erre is értettem, hogy merj segítséget kérni), tapasztalatból mondom. Egy ilyen ember sokszor olyan dolgokban is segíthet, amiben a hozzátartozók a legnagyobb jó szándékuk ellenére sem tudnak. A legjobb az, ha párhuzamosan "megy" mindkettő.

Az én részvétem sokat nem számít,mert nem ismertem,de részvétem.

10 év múlva már szerintem egyáltalán nem fog fájni.Az emlékek megmaradnak,de minden más halványodik.Nekem a gyerekkori legjobb barátom halt meg 10 évvel ezelőtt,most meg már semmit nem érzek.Sajnálom,de azon kívül semmi más.Az élet megy tovább,még ha most az ellenkezőjét is érzed és gondolod.Fel a fejjel.Próbálj meg valamit csinálni,például kertészkedj,főzz,vagy bármit,ami elvonja a figyelmed és nincs mellette időd rágondolni!Ennél jobb tanácsot nem tudok adni.

Úristen :(Részvétem!

Próbáld meg feldolgozni a történteket akár segítséggel is beszélj róla ,és add ki magadból és ne akarj belemenekülni pl: a nyugtatókba mert az hosszú távon kikészít.Fontos , hogy ki add magadból és egyáltalán nem gyerekes , egy ilyen dolog mindenkit megvisel.Ahogy előttem is írták az idő majd segít és az is fontos ,hogy ne ragadj le , hisz te élsz és tovább folytatódik az életed , sajnos nélküle.