A párom meghalt, rettenetesen érzem magam! Ti hogy próbálnátok ezt feldolgozni?

Kedves Kerdezo!

Oszinte reszvetem. Azt hiszem mindenegyikonknek az egyik legnagyobb remalma az, ha meghal a szerelme vagy a masik fele, a legkozelebbi hozzatartozoja. Az a velemenyem, hogy nagyon eros vagy, hogy probalsz helyrerazodni es az, hogy ezt a kerdest kiirtad ide egy jo lepes. Tapasztalataim szerint beszelni kell rola, el kell fogadni a veszteseget es tudom, hogy kretenul hangzik, sot lehet, hogy megbantalak ezzel, de van ennek egy olyan oldala, hogy orokke a tied lesz, orizd meg meltosaggal az emleket! Tudod azt mondjak, hogy egy magasabb ero akkor szolitja el a halandot, ha beteljesedett, elvegezte a neki szant feladatot. Meg talalkozni fogtok. Nem tudom hogy hunyt el, de a halal barhogy is tortenjek az elet termeszetes velejaroja., el iell fogadni. Rengeteg erot es kitartast kivanok!! Ne feledd, hogy neki mar nincsenek problemai es fajdalmai. Bizzunk benne, hogy a legjobb helyen van.

Végig kell járnod a feldolgozás útját, sajnos ezt nem lehet kikerülni. Az út egyébként nem egy egyenes, hanem vissza-vissza fog kanyarodni, de egyre távolodni is. Mint egy spirál. Viszont azt ne feledd, hogy a távolodás nem tőle távolodás, hanem a fájdalomtól. Ahogy az egyik előző kommentelő írta, ő most már örökre Veled marad. Sokat segít a feldolgozásban, ha tudsz beszélni róla. Beszélgetés alatt értem pl. ezt is, hogy ide kiírtad. Látogass ilyen témájú honlapokat, fórumokat. Kezdj visszatérni a barátaidhoz, nem rögtön egy buli, de mondjuk egy beszélgetés, beugrasz egy kávéra, vagy valamelyik barátod meglátogat Téged...Az is lehet, hogy új barátokat fogsz szerezni ezáltal-és esetleg régieket elveszteni ...Legvégül pedig nekem is le kell írnom ezt a közhelyet, mert sajnos tényleg igaz...az idő mindent megold. Még ha most ez Neked hihetetlenül is hangzik. Én ezt 10 év távlatából írom.

Attól pedig ne félj, ha nem fog fájni már, mert attól Ti még ugyanúgy szerettétek egymást. És attól se félj, hogy elfelejted. Szeretettel fogsz rá gondolni mindig.

Előszöris részvétem

Másodszor a többi válaszhoz csak annyit tudok hozzáfüzni hogy "minden okkal történik..."

A gyász szakaszai

1. "Nem, nem vesztettem el."

Az első szakasz a tagadás. Még nem lehet elképzelni a valóságot. Az Ember védekezik a túlságosan erős érzések ellen. Nem akarja megélni, nem akarja látni, hallani, megérteni a helyzetet.

2. "A fenébe! Miért hagyott el? Nem volt joga hozzá."

Megjelenik a harag. Tiltakozás az elkerülhetetlen ellen. Vádolsz mindent és mindenkit... vagy önmagad ellen fordítod a haragodat és bűntudatot érzel.

Amikor egy kötelék elszakad, arra törekszünk, hogy helyreállítsuk.

3. "Kegyelem, Istenem, add vissza..."

Elkezdesz alkudozni. Még ha nem is vagy hívő, fogadalmakat teszel.

A valóságot túlságosan nehéz elfogadni, a veszteség talán még nem elkerülhetetlen. Mindent meg kell próbálni.

4. "Nem látom többé. Vége."

Szomorú vagy és sírsz. Észre kell térned, a bánat nem hozza vissza. Ez a depresszió szakasza. Semmi nem számít már. Levert vagy. Az energia, ami tegnap még a haragot vagy az alkudozást hajtotta, eltűnt.

5. Vége. Sajnálod, de beletörődsz.

Készen állsz tovább lépni, új kapcsolatokat kötni. A gyász elvégezte munkáját.

A szomorúság természetes emóció valaki elvesztésével, vagy a csalódással szemben. Egy kudarc, egy gyász, egy költözés, egy olyan helyzet, mely felébreszti bennünk azt az érzést, hogy nem szeretnek... A szomorúság színei sokfélék lehetnek: nosztalgia, elbátortalanodás, zavar, kétségbeesés...

Az elkeseredést az váltja ki, hogy meg kell hajolnunk egy elkerülhetetlen kényszer előtt. Ez a gyász reakciója. Nem változtathatunk smmit. Tehetetlenek vagyunk, nem marad más, mint sírni. Mindenfelől összeszorítanak. Legszívesebben nem is léteznénk többé.

A szomorúság nem azonos a depresszióval. A depresszió a gyász kudarcát jelenti.

(Isabelle Filliozat: A szív intelligenciája)

[link]

Én átestem az első négyen, mikor elveszítettem a föld legcsodálatosabb emberét! Csak azután újra összejöttünk...

Sajnálom!

De majd a feltámadáskor viszontlátod! :-) (Ezt komolyan mondtam.)

Előző vagyok, hát most úgy néz ki, végleg elveszítettem!!!!! :-(

Ráadásul megrekedtem a depressziónál.

19 l