Az emberek nagy többsége nem azért van a párjával, mert annyira szereti, hanem csak azért, hogy legyen valaki, mert nem akar egyedül maradni - valóban így van ez?

Ha én nem szeretek valakit,akkor avval nem tudok együtt élni,lefeküdni,hozzábújni stb,mert nem vonz...Legalább is nálam ez így van..

Ismerek én is olyanokat akik együtt vannak,de nem szeretik egymást..viszont annak más okai vannak..

Az ember társas lény, lehet egy figura bármennyire introvertált, valamilyen szintű társadalmi kapcsolatot muszáj fenntartania. Persze ebbe a szerepbe sokan a szerelmüket képzelik bele, de azt ugyan ilyen sokan elfelejtik, hogy a szerelem időleges, ha aközben nem alakult ki valós szeret, akkor baszhatják, de el nem hagyják egymást, mert mind egzisztenciális, mind lelki szempontból nem tesz jót az egyedüllét.

Én a magam részéről a társadalmi kapcsolatot a barátok, haverok lévén tartom fent, dacára annak, hogy enyhén introvertált vagyok mégis elismerem azt a megkérdőjelezhetetlen tényt, hogy az emberi individuum bizony nagyon nehezen tud meglenni egy másik nélkül. Az ún. "toxic relationship" is pont ezért a meglehetősen prózai okért létezik, tudjátok, amikor az illető még úgy is a párja mellett marad, hogy az eléggé negatívan bánik vele.

látom,régebbi kérdés. de amúgy én is ugyanezt látom mindenkinél... és ez kiábrándító meg azt erősíti bennem,h én ilyet nem akarok.

sőt,néha büszke vagyok magamra,hogy nem mástól teszem függővé a boldogságom, persze ez nem mindig van így,vannak mélypontok, de szerintem hosszú távon jobb ez a hozzáállás.