Ti mit tennétek hasonló helyzetben, SOS?

Sziasztok!

A történetem talán kicsit hosszú lesz,de hálás lennék ha legalább páran szánnának rá pár percet,nekem fontos lenne. Lányként írok.

Először is szeretném elmondani,hogy miért nem családomtól/barátaimtól kérek tanácsot,és miért ismeretlen emberektől: egyszerűen ha szégyen,ha nem,nem merem elmondani senkinek addig míg nem tisztázódnak bennem az érzelmeim,ráadásul nagyon bűntudatom is van és szégyellem magam!

A párommal lassan 2 éve együtt vagyunk,teljesen összeillünk,kiegészítjük egymást,nagyon szeretem,báris eddig azt hittem.

Az utóbbi időben több időt töltöttünk együtt az egyik legjobb barátjával, nevezzük "G"-nek. Valamit megmozgatott bennem a fiú, és azt hiszem, ezen én lepődtem meg a legjobban. Nem tudom megmondani,hogy mi fogott meg benne, egyszerűen csak van közöttünk egy szikra,működik a kémia. Látom,hogy ezzel ő is ugyanígy van,látom a tekintetéből,a gesztusaiból.

Egyszer történt,hogy a párom sajnos nem tudott eljutni egy általunk szervezett buliba,sajnos dolgoznia kellett,de én elmentem a barátnőimmel és "G" is a barátaival. Egész este kerestük egymás társaságát,valahogy mindig egymásba botlottunk,beszélgettünk. Természetesen nem történt semmi több,egyszerűen csak éreztük,hogy ez nem baráti kapcsolat,de kimondani és beszélni sem beszéltünk róla sohasem. Szerintem ő is és én is tudjuk,hogy ennek a kapcsolatnak nincs jövője és nem is lesz sohasem,hisz a legjobb barátja barátnője vagyok,ráadásul az egyik barátnőmmel is együtt voltak,igaz nagyon régen volt,de én ezt akkor is tiszteletben tartom!

Ez az este után sokat gondoltam rá, a páromat annyira nem kívántam,de próbáltam legyőzni ezt az érzést bennem,elterelni a figyelmem,sokáig gyomorgörcseim voltak,annyira szégyelltem magam,hogy nem tudtam kontrollálni az érzéseimet, én eddig azt hittem,hogy imádom a párom.

Az eset után mindig próbáltam kibújni a közös találkozók alól, és "G" sem keresett engem. Az érzések idővel leülepedtek bennem,újra kívántam a párom,újra éreztem,hogy kell nekem.

Nemrégiben újra egy olyan helyzet alakult ki,hogy kettesben kellett maradnom "G"-vel, és újra felkavart bennem valamit,és tudtam,benne is. Azóta kezdődött minden előröl, mindaz amit a fentiekben leírtam.

Nem tudom mi tévő legyek,mit csináljak,"G"-vel biztosan nincs jövőnk,soha nem tennék ilyet a párommal, és "G" sem,bármennyire megvan a kémia közöttünk. Soha nem történt ilyen velem,hogy egyszer szeretem a párom,aztán azt érzem,hogy nem, és aztán hogy újra. Tudom,hogyha nem lenne nagyon nagyon hiányozna és nagyon megviselne a szakítás,nem akarom elveszíteni,de sajnos be kell vallanom,hogy "G"-t sem!

Miért vannak ilyen érzéseim néha? Ti mit szóltok az érzéseimhez,mit tennétek hasonló helyzetben,tudtok-e valamiféle tanáccsal szolgálni? Köszönöm mindenkinek,aki a végére jutott! :)