Valaha szerelmes lesz belém?

Mikor megismertük egymást, nagyon jó barátok lettünk, sokat lógtunk együtt, csináltunk közös programokat és rengeteget chateltünk, szinte szakadatlanul. Kölcsönösen kerestük egymást, a másiknak szinte minden lépéséről tudtunk. Sok mindenben hasonlítunk, mindig nagyon megértően fordultunk a másikhoz. Aztan szépen lassan ez bennem átalakult, mert úgy éreztem ez az ideális kapcsolat, ahol két ember ennyire megérti egymást, mindketten ugyanannyira keresik a másikat és nem esik nehezükre megnyílni a egymás előtt. A közös élményekről, tulajdonságokról és az időközben kialakult vonzalomról nem is beszélve... közel éreztem magamhoz. Aztán ez az egész ki is csúcsosodott egy szeretkezésben, de ő utána is állította, hogy ez csak barátság, és nem tudja, hogy valaha is átcsap-e nála másba. Ergo belekerültem hirtelen egy bizonytalan helyzetbe az eddigi bizonyosságból, amit nagyon nehezen viseltem, de próbáltam kivárni. Következő alkalommal, mikor találkoztunk elmentünk egy koncertre, ahol pár sör után elkezdett közeledni, gyakorlatilag egymásba gabalyodva buliztuk végig az estét. Ekkorra már belezúgtam, de sajna sejthető volt, h ez semmit sem lendített előre nála, inkább csak a sör és a hangulat miatt tette...ezt el is mondta később. Most úgy áll a dolog, hogy képtelen vagyok találkozni vele, ő benne lenne, de csak barátilag. Azt mondja, nem tudhatja, hogy merre billennek az érzései, de nem is szeretné, hogy reménykedjek olyanban, ami talán sosem kövezkezik be. Egyébként nagyon rendes srác, nem gondolnám, hogy ez egy előre megkomponált szemétkedés/kihasználás lett volna a részéről. Szerintetek is az a legjobb, ha kiiktatom az életemből és nem beszélünk többet? Esetleg valakinek volt hasonló sztorija, ami aztán mégis kölcsönös lett? Köszi előre is! (26/L)