Nem akarja, hogy dolgozzak. Jogos vagy nem?

21 éves vagyok, a barátom 32.

Egyetemre járok hétköznapokon, hétvégén pedig dolgozok. (szombat délutántól vasárnap kora délutánig vagyok emiatt elfoglalt hétvégén) Pénteken nem vagyok suliban.

A gond az, hogy én szeretnék dolgozni, de ő nem akarja. A szüleimmel élek, akik el tudnak tartani, és ösztöndíjat is kapok. Megvagyunk, de mivel a szüleim úgy tervezték még évekkel korábban, hogy egy házat akarnak nekem adni és mellé pénzt, mire végzek a sulival, ezért ez havi szinten azzal jár, hogy félretesznek nekem pénzt. Én ezt nem tudnám csak úgy nézni, ezért számomra természetes, hogy amit tudok, megteszek, hogy jobban éljünk, és meg tudjam venni magamnak legalább az alapdolgokat, meg persze jó, hogy nem kell kéregetni mindenre főleg úgy, hogy tényleg tesznek félre nekem.

A gond az, hogy a barátommal a kapcsolatom azóta nagyon megromlott mióta dolgozok a suli mellett (10 hónapja). Nagyon féltékeny, semmibe veszi, amit ott csinálok (nem a szakmámhoz kapcsolódik). Először kinevetett, amikor felhoztam, azóta haragszik. Megmondta, hogy soha a tájára nem jön a munkahelyemnek, mert ez az oka annak, hogy alig látjuk egymást, ráadásul azt mondja, hogy vicc, hogy ennyi pénzért csinálom. Legutóbb azt is mondta, hogy szíve szerint ő "segítene" nekem annyival, amit ott keresek csak hagyjam ott. Elég sok férfi jár a munkahelyemre, akik közül van aki tényleg ki akar kezdeni velem. De nem érti a barátom, hogy ez engem nem érdekel.

Valahol megértem. Nem találkozunk sokat. De amikor próbáltuk az együttélést az sem ment, akkor még rövidebb pórázon próbált tartani.

Nem tudom mi legyen. Valahol megértem, valahol nem. Ez átmeneti állapot és valójában a közös jövőnkért van. Szerintetek?