Ez szerelem, esetleg rajongás, vagy már valami beteges mánia?

Sziasztok! Nemrég felborult az életem, azon belül is az öt éve tartó kapcsolatom egy régi szerelmem felbukkanása miatt. A történet nagyjából az, hogy gimnáziumban én három évig voltam szerelmes egy bizonyos fiúba, alig beszéltünk, én csak távolról imádtam, figyeltem. Volt közös óránk is, évfolyamtársak voltunk. 15-18 éves koromig ment ez így, sosem mertem lépni, szégyellős voltam. 18 évesen megtetszett egy másik fiú, akivel a mai napig együtt vagyunk. Eleinte nagyon nehezen indult be a kapcsolat, de nagyon szoros barátság alakult ki köztünk, mély és fontos kapocs van köztünk. Pár hete azonban több alkalommal is láttam a régebbi szerelmemet, azóta folyton ezekre a találkozásokra gondolok, azt is tudom, hogy merre lakik, pár megállóra tőlünk és egyszerűen ott van bennem a tudat, hogy bármikor összefuthatok vele és ettől nagyon boldog vagyok. Megint úgy érzem, szerelmes vagyok belé, noha leszámítva ezt a pár alkalmat, érettségi óta, azaz több mint három éve nem láttam. És mégis, egész nap csak rá gondolok.

A páromnak mindezt elmondtam, szerinte nem gond, erről nem tehetek. Nekem viszont bűntudatom van és össze is vagyok zavarodva. Hagyjam itt azt az embert, aki ennyire megért engem évek óta, bár szerelem nem igazán van köztünk, vagy maradjak és álmodozzak egy olyan férfiról, akivel még barátok sem voltunk soha? Ti mit tennétek a helyemben?

Ha mindezt végigolvastátok és még válaszoltok is, akkor nagyon sokat segítetek nekem, minden külső gondolat jól jön most.

Köszönöm előre is!