Miért nézik le meg utálják mindig a lúzereket?

Tele van ez a topik lúzereket pocskondiázó, köpködő válaszokkal, anélkül hogy tudnának bármit is a másikról (leszámítva azt, hogy semmi nem jön össze nekik a nők terén).

Vajon az Aradi Vértanúkat is ugyanúgy szidják, csak azért, mert lúzerek voltak? Vajon az 56-os forradalom emberi mércét nem ismerő bátorsággal megáldott hőseit is köpködik, csak azért mert a végén mégis elbukott a forradalom.

Petőfit is utálják, mert egy vesztes volt? A 300 spártait is mocskolják, mert elestek a csatában?

Ami engem illet, függetlenül, hogy nyertek-e vagy sem a végén én ugyanúgy nagy embereknek tartom őket és Hősökként tekintek rájuk!

Nem érdekel, hogy az 56-os forradalom kudarcba fulladt, mert mi a kis országunkból nem nyerhettünk a hatalmas Szovjetunió ellen. Az sem érdekel, hogy az Aradi Vértanúk mind vesztettek, mert egyedül voltunk a Habsburgok és az összes környező országgal, néppel szemben. Mert ettől még ugyanolyan nemeslelkű emberek voltak és bátor emberekként nézek rájuk.

Akkor nem értem miért kell mindig mocskolni a csajozás terén elesetteket is? Miért kell szidni azokat, akik elestek a párkeresés csatájában?

Pl engem sem érdekelt semmi, hanem próbálkoztam és valahányszor elutasítottak vagy elgáncsoltak, mindig felkeltem és küzdöttem tovább. Nem érdekelt senki, nem érdekelt, hogyha nulla esélyekkel indultam olyanokkal szembe akik fényévekkel gazdagabbak és jóképűebbek voltak tőlem, mert én megpróbáltam és a végsőkig harcoltam.

De az élet más területén sem érdekelt különösebben, hogy mekkora túlerővel szállok szembe, mert ha egyedül is voltam mindenki más ellen, én harcoltam. Pl gyerekkoromban is nem egyszer volt, hogy csak én voltam az egész környék többi gyerekeivel szembe. Nem keseregtem, hanem küzdöttem az utolsó csöpp leheletemig. Általánosban is volt olyan, hogy egymagam voltam az egész iskola ellen hógolyózásban, és gyakorlatilag kivégeztek és még a gatyám is tocsogott a vízben utána, de én harcoltam a végsőkig.

A csajozás terén is, hiába vesztettem el eddig minden egyes csatát. De számomra a háború korántsem ért még véget és küzdeni fogok az utolsó csöpp véremig. Nem érdekel, hogy vesztek-e vagy sem. Mert az én példaképeim az 56-os Hősök, akiket szintén nem érdekelt, hogy vesztettek-e vagy sem. A lényeg azon volt, hogy harcoltak a végső pillanatokig.