Miért van az, hogy a nemdiplomás lányok (tapasztalatom szerint) sokkal kedvesebbek, nyitottabbak és alázatosabbak, mint kvalifikált társaik?

A kereskedelemben, vendéglátásban KÖTELEZŐ kedvesnek lenni az ügyféllel. Tudom, mert ügyfélszolgálatos vagyok (panaszkezelő), és van olyan, akit a halál bús fszára küldenék szívem szerint, de mégis kedvesen, udvariasan kell vele bánnom, pedig egyébként a magánéletemben sosem vagyok ennyire kedves, sőt.

Ezt nagyon sokan félreértelmezik, és elhívnak randizni, amit viszont már emberi dolog, hogy kedvesen utasítok vissza, mert tudom, hogy szegény férfi nem az igazi személyiségemet látja, hanem azt az álarcot, amit muszáj "viselnem", ha meg akarom tartani az állásom. Szóval csak mondom, hogy nem biztos, hogy nyert ügyed van, ha a kasszás szimpi. Valószínű csak ki kell fizetnie a lakbért, és a kávézóban is inkább a jatt reményében mosolyog olyan szépen, nem azért, mert kedvel.

Egyébként részben igazad van, de csak részben. Jártam egyetemre, de nem fejeztem be. Két emberrel voltam jóban a 7000 fős campuson, egy fiúval és egy lánnyal. A többiekkel egyszerűen nem találtam a közös hangot, még a lányokkal se, mert mind azt várta még huszonévesen is, hogy majd jön a herceg fehér lovon, aztán onnantól jó élete lesz; én meg inkább valahogy úgy képzeltem el az életet, hogy majd lesz egy jó állásom, és ezáltal jó életem, és a herceg helyett majd lesz egy férfi, aki a társam lesz. Sokféle munkám volt diákéveimben, és azután is, és lehet, hogy az általad alázatosnak leírt lányok nagyon kedvesek, aranyosak, és szeretnivalóak (tényleg azok), de - tisztelet a kivételnek - iszonyú egyszerűek. Ha neked ez nem baj, akkor természetesen hajrá, és sok boldog évet. De én egy idő után már agyfaszt kaptam attól, hogy semmi komolyabb témáról nem lehet velük beszélgetni, csak a melyik fiú tetszik, meg a nézem-e az x kategóriás valóságshow-t játszik náluk. Ezért nem nagyon barátkoztam velük, akkor sem, ha egyébként tényleg baromi kedvesek és jóindulatúak.

De vigaszként itt hagyom a tényt, hogy apám nyolc általánossal rendelkező segédmunkás, anyám meg diplomás tanár, és mind a mai napig boldogan élnek :) Lehet, hogy ez a "kivétel erősíti a szabályt" kategória, de mivel lassan több a diplomás csaj, mint fiú, szerintem ez egyáltalán nem lesz ritka eset a jövőben.

Egy diplomás nő sokszor öntudatosabb és anyagilag független.

Ismerek olyan fogorvosnőt, aki csak diplomásokkal áll szóba, de azok közül is csak orvosokkal és ügyvédekkel. Van ilyen is, és az ellentéte is.

Orvostanhallgató lányként úgy érzem, hogy sokan még nem is ismernek, max bemutatkozom, hogy xy vagyok, orvostanhallgató, és már eleve előítéletekkel, lenézéssel, utálattal állnak hozzánk. Persze sok oka lehet a dolognak, lehet, hogy x maga is orvosira akart menni, csak nem jött össze neki, y-nak a fia bukott ki, z-nek pedig érettségi után munkába kellett állnia, ezért lehetősége sem volt egyetemre járni és az évek során megracionalizálta magának, hogy valójában ő csinálta jól és mindenki más meg hülye, amiért másképp éli az életét. Ezek mind érthetőek, de azt már képtelen vagyok felfogni, hogy honnan jön az a prekoncepció, hogy minden egyetemista (és ez is általában az orvosisokra van kihegyezve) gazdag családból származik, orvosok a szülei és el van szállva magától (oké, köztudott, hogy 1M felett van a tandíj félévente, de kb senki nem önköltségesen tanul, 2-3 ember volt fizetősön az évfolyamból, mikor felvételiztünk). Persze, vannak olyanok, akiknek orvos az egész családfája, de ez inkább ritkaság. Persze, vannak gazdag szülők gyerekei, de kb ugyanolyan az arány, mint egy gimnáziumban. Persze, vannak olyanok is, akik el vannak szállva maguktól, de ez meg nem az anyagiaktól és az egyetemtől függ (velem pl már volt minősíthetetlenül tahó sima bolti eladó is...), náluk már amiatt is dicséret járt gyerekkoruk óta, hogy a gyerek fingott egyet és elhitették velük a szüleik, hogy ők mindenki másnál szebbek és jobbak. Az egyetemi ismerőseim nagy részének sima kétkezi munkások, eladók, szakmunkások (alkalmazott beosztásban) a szülei (de még munkanélküliek is vannak köztük), nekem pl anyám főiskolát végzett, apámnak pedig érettségije és szakmái vannak, egyikük sem keres milliókat, a tágabb családban én vagyok az első, aki egyáltalán egyetemre ment. Amúgy hozzátenném, hogy felsőoktatás szempontjából kifejezetten jól jön, ha keveset keresnek valaki szülei, mert még ha nem is nagyon tudják támogatni, kb minden létező, szociális helyzet alapján járó ösztöndíjat és támogatást megkap és vígan él belőle.

Na megyek is és megeszem a párizsis zsemlém reggelire.

Kedves utolsó, ezen jót nevettem. :D És mi a helyzet azokkal a bolti eladókkal, akiknek az is fáj, hogy köszönjenek neked, annyira kelletlenül és bunkón viselkednek veled? Mi a helyzet a bkv ellenőrökkel? Ja, biztos ők is 2 diplomával csinálják ezt, azért olyanok...

Jártál már pszichológushoz? Volt kedvenc tanárod? Védtek már meg a törvény előtt, mert az idióta apád a saját gyerekét is perelte kaozsiságból (szerencsére sikertelenül)? Ezek az emberek 7-8 év egyetemet végeztek alsó hangon és ha te nem is, én mocskosul hálás vagyok nekik, hogy megmentettek, mikor azt sem tudtam, kihez forduljak.

A #4-es választ akár én is írhattam volna, ijesztően hasonló tapasztalataim vannak - ezeket nem ismétlem meg. Nekem még egy exem is volt, aki minden nap elmondta, hogy az egyetemisták mekkora bunkók; akkor is, amikor már egyetemre jártam - na ennek a pasinak próbáld meg elmagyarázni, hogy nem azért szakítasz vele, mert bunkó egyetemista vagy, hanem azért, mert nem bírod hallgatni, hogy folyamatosan panaszkodik egy olyan embercsoportra, aminek te is tagja vagy.

Mindenesetre ennél az exemnél láttam azt, hogy a családja nevelte őt is meg a húgát is ilyenné. Mai napig visszhangzik a fejemben az a merő undor, ahogy az apjuk kiejtette a száján, hogy "milliomos csemete" (ami technikailag igaz, mert a szüleimnek volt 1-2 millió a számláján, de ettől még nem voltunk hipergazdagok).

Szóval az én tapasztalatom az, hogy nem minden egyetemista bunkó, csak sokakba bele van nevelve (vagy esetleg magától kialakul), hogy bunkónak, felvágósnak lássák őket, és onnantól ez a véleményük nem fog változni. Ez nálad itt az utolsó két mondatban nyilvánult meg: "nagyképű magassarkú koptatás". Szerintem szimplán csak végigmentek a folyosón kopogós magassarkúban és te az előítéleteid miatt aggasztottad rájuk, hogy nagyképű.

#18:

Mi a fene köze van munkából eredő "bunkóságnak", az életbeli viselkedéshez?

Az egyiknek "parancsba van adva", a másik pedig a háta közepére kívánja a buta kéréseidet/kérdéseidet.

Ettől még mindkettő hazamegy, és sem a barátaival sem a családjával nem bunkó.

"Ettől még mindkettő hazamegy, és sem a barátaival sem a családjával nem bunkó."

Ahogy egy diplomás sem, legfeljebb hamarabb elege lesz a hülyékből.