Csajoknak miért únalmas egy jófiú?

Egy jófiú általában tud helyesen írni.

Első pár mondatodban valótlan dolgokat írsz, mert minden kapcsolatban van veszekedés és az, hogy valakinek nincs lehetősége megcsalni a másikat nem egyenlő azzal, hogy nem csalná meg.

Mondjuk azt nem értem, ha szerinted ilyen egyszerű, mint amit fejtegetsz a továbbiakban akkor miért nem csinálod te is ugyan azt? Akkor jutna neked is csaj és nem itt nyekeregnél hülyeségekről.

Én sem szeretem nőként a tipikus "jófiúkat". Utálom, amikor a pasi teper ezerrel és semmi más nem látszik belőle, csak, hogy mindent megadna, hogy velem lehessen. Lesi a kívánságaimat, ápolja a lelkemet, minden tetszik belőlem neki, szerinte tökéletes is vagyok. Nem tudok férfiként tekinteni egy olyan pasira, aki a szolgálaton kívül mást nem tud nyújtani. Nincs is önálló véleménye, ha valamiben másképp gondolkodik, mint én kerüli a konfliktust és nekem ad igazat. A tenyerén hordozna, de egyáltalán nem úgy érzem, hogy azért, mert én annyira különleges lány vagyok. Azért viselkedik velem így, mert én szóba álltam vele és hagyom magam szeretni.

Nem érdekelnek különösen a nagydumás, bunkó pasik, de legalább nekik van személyiségük, ők nem kerülik a konfliktus, megmondják, ha valami nem tetszik, nem pedig megalkuvó tesze-tosza fiúk. Szerencsére a két véglet között is lehet találni pasit és onnan keresek, de ha csak jófiúk és bunkó macsók lennének, akkor egyértelműen inkább a második csoportot választanám.

26/l

Te komolyan azt hiszed, hogy ez a két véglet létezik? Ennyire szűklátókörű vagy, vagy csak egyszerűbb ilyen felszínesen látni az embereket?

Mesélek kicsit a barátomról, aki egyszerre jófiú (utálom ezt a megnevezést) és rosszfiú (ezt pedig az emberek jelentős része félreértelmezi). Nincs semmilyen káros szenvedélye.

Volt pár közös kalandunk, a legtöbb utazás vagy együtt megélt extrém sport. Van néhány dolog az életembe, amit nem tudunk elviselni, az unalom is ilyen. Én mindig is partnerre vágytam a nagy kalandokhoz, nem arra, hogy valaki mással unjuk az állóvizet. Már önmagában azért hálás vagyok, hogy rátaláltam egy ilyen emberre, de az már a másik, hogy ő maga se unalmas, kiszámítható. Illemtanilag 1867-ben leragadt (mondjuk amennyi Jane Austen-t olvasott, nem meglepő), de kedve szerint néha átugrik a 70-es évek rosszfiú sablonjába.

Aztán az egy általános dolog, hogy az udvarias megközelítésnél több kell ahhoz, hogy összejöjjön veled valaki. Közös érdeklődések? Közös célok? Közös hobbik?

Mennyire ismered azokat, akiket te bunkónak és szánalmas életűnek nevezel? Nem tagadom, vannak ilyen emberek (csak tudnám, hogy ez téged miért zavar), de ha te csak őket veszed észre, akkor nyilván ezekben a körökben mozogsz. Ha pedig így van, nincs min meglepődni.

Lehet bunkónak tartanád az én páromat is, mert csak egyszer találkoztál vele, pont amikor egy kicsit pajzánabb viccet mondott. Valószínűleg eleve gyorsabban ítélsz, mint kéne.

A kedvesség és tisztelet nem unalmas, hanem vonzó, önmagában viszont egyik se ér sokat. Ez a kettő alapvető dolog, amit egy értelmes ember mindenki, nem csak egy leendő pár felé, tanúsít. Ha neked két ilyen tulajdonság a legnagyobb érdemed, akkor nem meglepő a sikertelenség. Ugyanis ezeket a többség adja, csak mellé sokkal többet.

23/L

Pl mert a jófiú, amolyan sekélyes, anyámasszony katonája típusú embert a nők értelmezésében.

A fantáziájukra kell hatnod és meglátod a változást ^^