Barátnő nélkül szerintetek sem lehet normális élete az embernek?

Én is 23 vagyok és egyedül (és 18 évesen költöztem el ottonról). Őszintén, nem is tudnám elképzelni, hogy most kapcsolatban legyek, meg az elmúlt 5 évben sem tudtam volna abban lenni több okból, egyszer volt egy kb fél éves, de nem tudtam a dolognak annyi energiát szentelni mint kellett volna más tevékenységek miatt. Sok mindent szeretnék még elérni, megtapasztalni és nagyon visszahúzna. Kitolódott ez a dolog. Az előző generáció ilyenkor már sok esetben házasodott meg gyereket szült, most is megesik, de ritka. Persze van, hogy jó lenne (pl most, hogy be vagyunk zárva), viszont a pozitív oldala normál esetben , hogy azt csinálsz amit akarsz, nem kell elszámolbod senkinek semmivel. De ha valaki nem ambíciózus, csak elvan, lehet más a helyzet. Nem akarok örökre egyedül lenni, de szerintem 23 évesen még nem a világ vége..de van aki nem tud egyedül meglenni..én mondjuk mindig önálló voltam.

Na, azért még tegyük hozzá, hogy ha egy nőnek el kell számolnia, akkor bizony papucs vagy. Vegye magára, aki akarja. Ha lesz is kapcsolatom, az első ilyen hisztinél kib_szom, mint a sz_rt. Nem született még meg az a nő, akinek én elszámolok. Persze nyilván engem sem érdekel, mikor, hova megy. Úgyis akkor csaljuk meg egymást, amikor akarjuk, szóval nem ezen fog múlni. Vagy szabad vagyok, vagy nem. A nem nálam a sittet jelenti, nem egy kapcsolatot.