Van itt olyan idősebb, 33 feletti férfi vagy nő, aki régóta egyedülálló, jó eséllyel nem is lesz párja (+kevés a barátja)ti hogy dolgozzátok fel, hogy már nem vagytok annyira fiatalok, repül az idő, egyszer meghalnak a szüleitek és egyedül maradtok?

45 vagyok, 12 éve egyedül. Voltak próbálkozásaim, de meguntam, h mindig én teperek.

Rájöttem, h nem akarok állandóan idegeskedni, szomorkodni a nők miatt, így kerestem magamnak egyéb, de legalább hasznos elfoglaltságokat. Ez olyan jól sikerült, hogy most már akkor se kéne senki, ha a küszöbön könyörögne. Motorozok, tanulok, magammal foglalkozok, szarok a többire. És láss csodát, most már érdekes lennék. Csak most már nekem nem kell senki.

(29N) Régóta nyomaszt ez a gondolat, a szüleim elvesztésétől különösen félek. Azon mindig csodálkoztam, amikor arra hivatkoznak, hogy de hát ott vannak a barátok... Igen, nekem is vannak barátnőim, csak épp kapcsolatban élnek, gyerekeznek stb., tehát megvan a maguk gondja és dolga, ebben a korban már senki nem a barátain "lóg".

Én egyre inkább úgy vagyok vele, hogy amíg a szüleim élnek, addig én is, hogy itt legyek nekik, utána viszont eszemben sincs még további évtizedeket lehúzni egyedül, egyre idősebben, kiszolgáltatottabban, tele problémákkal és nehézségekkel.

Na, neeee!!Ugye nem gondoljátok komolyan,hogy ez az önsajnálat, magatok temetése majd eredményre vezet?Nem kell 10/10-es külső, a nőknél is kevés akinek za van, viszont kell egy kis magabiztosság, önbizalom, jó kommunikáció, pozitív életszemlélet, és nyitottság.

Mondhatjátok,hogy ez nem így van, de így van!Nő vagyok, negyvenes, gyerekkel. Falun élek, itt dolgozom. Szerintetek mennyivel van több esélyem arra,hogy párt találnék (ha keresnék) mint Nektek, harminc/as éveitekben? A gyerekem már elköltözött,egyik szülőn él. Én is temetkezhetnék az önsajnálatba de nem teszem mert tudom,hogy mindenkinek van lehetősége párt találni, de ehhez nem otthon ülve sajnálni kell magunkat. Persze, mindenki kap visszautasítást,de gondoljatok bele,hogy pl. a 30 éves látássérült barátnőm folyamatosan ismerkedik, kudarcok sorozatát éli át, ennek ellenére nem adja fel, és most úgy tűnik megtalálja az igazit.

Aki egészséges, "csak biológus", gondolom legalább átlagos külsővel rendelkezik, és korábban simán ismerkedett, miért is panaszkodik?Hogy visszautasították, csalódott?És ki nem?

Igen, a konkluzio, hogy a (nem tul jol kinezo es nem gazdag) ferfiak szamara az egyedulallosag a legjobb opcio. Mert csak lefele tud valasztani.....

36F incel

Ettől a "magabiztosság, meg pozitív életszemlélettől" tudok a falra mászni. Semmitmondó, semmit se jelentő bullshit baromság mindkét dolog.

Én mióta nincs barátnőm sokkal jobban érzem magam. Szabadabb vagyok, senki nem korlátoz és nem hiányzik az állandó semmin való veszekedés hogy mindig mindenért bocsánatot kérjek aztán megcsaljanak, kidobjanak, mint egy darab szart. "Pozitívan" élem az életem, van munkám, diplomás ember vagyok, iden újra visszaülök az iskolapadba munka mellett. Házvásarláson gondolkozom, vannak barátaim, haverjaim vannak hobbijaim szóval azt hiszem jól elvagyok. A nők leszarják mindezt. Semmit se jelent egyik dolog sem. Csak a pénz, a státusz/magamutogatás számít. Gyúrjá' legyél bunkó beképzelt tahó menőzz a bmw-vel és szórd a pénzt mégha nincs is... Ennyi számít manapság csak.