Van itt olyan idősebb, 33 feletti férfi vagy nő, aki régóta egyedülálló, jó eséllyel nem is lesz párja (+kevés a barátja)ti hogy dolgozzátok fel, hogy már nem vagytok annyira fiatalok, repül az idő, egyszer meghalnak a szüleitek és egyedül maradtok?

Szerintem,és hangsúlyozom,ez csak az ÉN véleményem,az a bajod,hogy pénzzel akarod kompenzálni az önbizalomhiányodat.Így persze,hogy az olyan nők találnak meg,akik anyagiasak.

Ha ez megvigasztal,mindig van lejjebb.Én 38 éves "férfi" vagyok,mondjuk jobban illene rám a katalogizálatlan hímnemű élőlény megjelölés.Párkapcsolatom soha nem volt(nem is próbálkoztam),barátaim se voltak soha,még mindig a szülőkkel lakom,huszonéve dolgozom segédmunkásként.(és kezdek lerokkanni)

Nincs kocsim,nem is tudok vezetni,elköltözni semmi esélyem,nincs rendes végzettségem/szakmám,a személyiségem meg szar.Ha nem lennének prostik,még mindig szűz lennék.

Na most,egy épelméjű nőnek úgysem kellenék,ez vitathatatlan.Nekem nincs értelme élni,egyelőre kötelességből csinálom,a szüleimre tekintettel.Te meg jössz itt azzal,hogy "csak" biológus vagy.

22-nis van igazsága, ugyanakkor szomorú, hogy itt tart ahol.

Figyelj 22. Van egy mondás, miszerint SOHA nem késő újrakezdeni.

Mi lenne ha szépen elmennél szakmát tanulni, letennéd a jogsit, rendbe hoznád magad és elköltöznél otthonról?

A személyiség fejlesztésére meg tonnányi irodalom van.

Családanya vagyok, de az élet rendje szerint a gyerekeink kirepülnek, és ha nincs párunk a mindennapokat egyedül éljük.

Sosem bántanék senkit, de sokan addig, amíg a szüleik élnek, bele se gondolnak abba,hogy az Ő életük véges, és egyedül maradnak.Pedig ez - szerencsésebb esetben- szinte egyszerre következik be. Apukámat 88 évesen tavaly veszítettem el, anyukám alig pár évvel fiatalabb. A gyerekem már külön él.A szüleimmel napi kapcsolatban vagyok, szoros a kapcsolatunk.

Van párom, de egyáltalán nem biztos,hogy ez a kapcsolat a sírig fog tartani. Annak, akik egyedül él, muszáj lenne nyitni kifelé mert megbolondul ha egyedül marad.

22-es vagyok.Nem írtam le mindent,mert nem tartozik ide,és nem akartam senkit untatni.

Akkor részletesebben:Próbáltam jogosítványt szerezni,csak nem sikerült.Az első oktatóm javasolta,hogy keressek inkább mást,mert ő nem tud megtanítani.A második egy végtelen türelmes ember volt,de végül ő is feladta.Összesen 80 plusz órát vettem a kötelezőn felül,az utolsó bukás után PÁV-ra akartak küldeni,oda már nem mentem(meg a pénzből is kifogytam).Be kellett látni,hogy alkalmatlan vagyok.

Költözés:Fiatalon orrvérzésig hajtottam magam,hogy legyen önerőm lakáshitelre,vettem is egy minigarzont,csakhogy devizahitelem volt(svájci frank).Oké,az én hibám,jobban utána kellett volna járni.Jött a válság,elvesztettem az állásomat,nem tudtam fizetni a törlesztő részleteket,szóval a szokásos.Végül el kellett adnom a lakást,kitisztáztam a hitelt,de újabbat már nem mernék felvenni.

Apám néhány éve agyvérzést kapott,és részlegesen lebénult,(a szüleim közel hetven évesek és kisnyugdíjasok)kertes házban lakunk,fával fűtünk,nélkülem nehezen boldogulnának.(Vagy csak kifogást keresek?)

Szakma:Nem 0 a végzettségem,csak nem piacképes.Önköltségen csináltam egy OKJ-s vagyonőrit,itt vidéken elhelyezkedni is nehéz vele,700 Ft-s órabér már jónak számít.(Az én hibám,mást kellet volna elvégezni,de nem én vagyok a legélesebb kés a fiókban.)Képzések nem nagyon indulnak helyben,ami igen,az hasonlóan piacképtelen(virágkötő),ha támogatott,akkor nem felelek meg a kritériumoknak(26 éves életkor).(Most összegereblyéztem a pénzt egy targoncás tanfolyamra,mielőtt megszűnne az OKJ.Kérdé,hogy ki fog alkalmazni 0 gyakorlattal.)

Személyiség:Pszichológus szerint avoidantom van(elkerülő személyiségzavar).Itt elég jól leírják mi ez:

[link]

Gyógyítani nem lehet,csak kezelni.Az orvosok nem igazán tudtak mit kezdeni vele.

A gépen van helyesírás ellenőrző(nekem meg némi olvasottságom).Azért kösz. :)

Nem panaszkodni akarok,van egy unokatestvérem,aki születési rendellenesség miatt nem képes használni a végtagjait,gyakorlatilag 50 éve él egy tolószékben.Hozzá képest az én helyzetem egész jónak mondható.(Legalább dolgozni tudok.)Nem bánom,hogy nincs barátnőm,csak lehoznám szegényt az életről.Mielőtt valaki külföldet/hadseregbe belépést javasolna:A nyelvtanulás nem megy,próbáltam.Anélkül szerintem nem jó ötlet.Hivatásos katonának jelentkeztem tizenéve,de kiszórtak az orvosin.

Nem azért írtam le az egészet,mert meg akarom nyerni a "Nekem rosszabb" vetélkedőt,a kérdezőn meg nem segít,hogy másnak se könnyű,csak furcsa volt a "csak biológus vagyok" megnyilvánulása.Szerintem,ha úgy akar ismerkedni,hogy "Úgysem kellek,mert csóró vagyok!",akkor saját magát lövi lábon.A nők állítólag a magabiztos férfiakat szeretik.(Tévedhetek,persze,nekem nincs párkeresési tapasztalatom,csak véletlenül keveredtem ide.)

Tudom,hogy ez elég lehangoló lett,sajnálom.