Akik itt folyton szajkózzák, hogy egyedül az igazi, sosem kell kapcsolat, azok vajon hány évesek? Csak mert én 36 évesen (volt több kapcsolatom), nem úgy élem meg a dolgot, hogy ez tök trendi, tök vagány dolog. ÉS szerintem 40 felett még rosszabb...

Őszintén szólva engem csak az motiválna kapcsolatra, hogy mi lesz öreg koromban, amikor várhatóan nem lesz jobb -sajnos- az idősgondozás és betegellátás. Akkor hasznos ha van otthon valaki, de ennyi.

Ettől függetlenül most van kapcsolat, de csak ilyen lightos távkapcsolat 200 kilométerről havi találkával, nem ilyen összeköltözős meg gyerekvállalós, azt nem is akar egyikünk sem.

32/F

Akár tetszik akár nem, megváltozott a világ. Kinyílt előttünk Európa. Lehet menni a jólétbe is, lehet falni 2 pofára az életet.

A hátam púpjára sem hiányozna család meg nyivákoló gyerekek!

Aki családcentrikus azt 30+-osként már zavarja ha nincs komoly kapcsolata, nincs gyereke.

Igen, borzasztó jó dolog egyedül, szabadon, kötetlenül jönni-menni mindaddig, amíg ripsz-ropsz rá nem jön az ember,hogy totál egyedül van.

Több kérdést is olvastam már itt azoktól akik a szüleikkel élnek 30-35-40 évesen, és kezdenek kétségbeesni,hogy mi lesz velük ha nem lesznek a szülők?

Én is azt látom magam körül,hogy amíg vannak független barátok, szülők, könnyebb egyedül enni, de ha a barátok családot alapítanak, a szülőket elveszítjük,pillanatok alatt egyedül lehet maradni. Addigra már körbe lehet utazni a világot,egzisztenciát lehet teremteni, anyagilag stabilizálódni...de egyedül ennek sok értelme nincs.

"50 felett vagyok, túl a nyivákolós kölkeken (na jó nem teljesen... ezek nyígnak még 25 felett is, de megoldom 😉), szal a hátam közepére sem kell egy tartósabb kapcsolat. 😅😊"

Szal...én is a hasonló korosztály vagyok, nőként. Van gyerekem, akit imádok. És van kapcsolatom,bár nem élünk együtt. Számomra ez így tökéletes.Nem szeretnék párkapcsolat nélkül lenni,annak ellenére,hogy vannak barátaim.