Ha az ember elmegy amellett, akibe fiatalon igazán szerelmes volt, akkor örökké bánni fogja, akkor is, ha talál végül valakit, akivel összeházasodik?

Nem fogod örökké bánni, de nem túl gyakran van ilyen szerelem az ember életében.

Nekem 20 éves korom körül volt egy nagy plátói, ettől még őrülten szerelmes voltam és 29 éves koromig nem tudtam újra szerelmes lenni. Szóval hosszú volt a szünet, volt is közben megalkuvós kapcsolatom, de szerencsére gyereket sose tudtam volna vele vállalni, így amikor szerelmes lettem, ki tudtam lépni. Az új szerelem törölte a fejemből azt a régi srácot. Nem volt tökéletes kapcsolat, de szerettem és ez volt a lényeg. Egy gyönyörű kislányunk lett és majdnem 10 szerelemben töltött év. Pedig liánoztam. Kár lett volna 20 évesen feladni, pedig ez is elromlott. De megérte akkor is. Amíg nem tudtam szerelmes lenni, addig azt hittem, örökké bánni fogom, de nem bánom, főleg mert már nem vonzó az a régi srác, nagyon hamar koravén lett, személyiségben pedig nem igazán illettünk össze. 20 évvel később érzem így. Akkoriban meg akartam halni.

Miért mentetek szét?

Szerintem csak a régi szép idők miatt érzel így, amit annak idején kiváltott belőled, de mára ennek lehet se híre se hamva nem lenne, mert változtál te is és ő is. Ez csak egy illúzió hidd el! Lépj tovább, mert beleőrülsz.

Csak addig bántam, ameddig végül össze nem jöttem vele.

(Akkor találkoztunk újra, amikor már mindketten elváltunk.)

Nekem 15 évig kellett várnom, miután 21 évesen elengedtem egy olyan nőt, aki boldoggá tett volna.

Amikor 36 évesen megérkezett az életembe az a nő, akit végül feleségül veszek, teljesen feledtette a korábbi érzelmeket. Ő is majdnem elment mellettem, de eszembe jutott, mekkorát hibáztam 21 évesen és nem hagytam elúszni a boldogságot újra. :)

Szóval van kiút, max. türelmesnek kell lenni és tanulni a korábbi hibákból.