Szinglik! Belőletek milyen érzést vált ki, ha megláttok egy veletek egykorú boldog párt?

mar semmilyet. akarmelyik random par nem igazan erdekel, megszoktam mar a parokat mindenhol, plusz attol, hogy boldognak tunnek epp adott pillanatban kulso szemlelokent, nem biztos, hogy irigyelnivalo a kapcsolatuk.

inkabb akkor szoktam kicsit irigykedni, amikor az ismerosi koromben van ket szep, intelligens ember, akik egymasra talalnak es tenyleg tenyleg boldogok meg tok sok erdekes kozos programot csinalnak stb. akkor kicsit irigykedem es egyben el is szomorodom, hogy en miert nem talalok egy ilyen embert magam melle.

de nem nagyon, tehat annyira nem hangol le, konstatalom, hogy ez van es milyen szepek egyutt.

Én arra gondolok, hogy biztos szakítanék a pasival, ha a csaj helyében lennék és mindent tudnék. Nem tudok elképzelni valóban boldog kapcsolatot, ahol egyenrangú felek egyetértenek a fontos dolgokban, ahol nem lekezelőek a másikkal, ahol őszinték, hűségesek és összepasszolnak. Egy olyan párt sem ismerek, akik ha 20 évesen lennének is együtt maradnának, vagy ahol nem sérült az egyik annyira, hogy eltűrje a másik szemétkedéseit és fordítva.

Nem hiszek a boldog kapcsolatokban, ha ilyet látok mosolygok, hogy kis naivak, vagy ha épp nem nyalják falják egymást, akkor észre sem veszem, hogy léteznek, jelentéktelenek.

Borzalmas megkeseredettnek hangzik, de így gondolom.. Nem ismerek olyan kapcsolatot, ahol együtttartó erő nélkül is boldogok. Gyerek, hitel, anyagi függés, életkori félelmek, szorongás hogy megvitek majd őket, ha elválnak, szétmennek, félnek hogy nem találnak jobbat, vagy nincs szerelem és azt hiszik az nem is létezik.. stb..

Csupa rossz kapcsolat, és ahogy telik az idő, csak rosszabbak lesznek, egyre több a kompromisszum..

Hidegen hagy. Én a szabadságot jobban élvezem, mint a párkapcsolattal járó nyűgöket.

N