Ki hogyan békélt meg önmagával és fogadta el, hogy minden törekvése ellenére is csak egy bizonyos szintet tudott/tud elérni?

Én a közelmúltban elhatároztam a változást: életmódot váltottam. Sokkal több sport, nem fogyasztok alkoholt, egészségesebben táplálkozom. Néhány hónapja edzeni járok és már kisebb eredményeket vélek felfedezni a testemen. Amúgy vékony testalkatú férfi vagyok és nem túl jóképű. Újabban pszichológushoz is járok és érzem, hogy segít. A munkahelyemen is előrébb szeretnék lépni, illetve képezni kívánom magam. Mindezt magam miatt teszem és az út elején járok, de valahol rossz azt érezni, hogy a nők számára láthatatlan vagyok. Ha reálisan tekintek magamra, akkor azt látom, hogy fejlődhetek, de csak egy bizonyos szintig. Igyekszem kihozni magamból a maximumot, de tartok tőle, hogy minden erőfeszítésem ellenére is kevés leszek. Főleg, ha a közvetlen környezetemhez viszonyítom magam. Azt érzem, hogy soha nem lehetek olyan férfi, mint amilyen lenni szeretnék. Ti milyen megküzdési stratégiákat alkalmaztatok? Hogyan fogadtátok el, hogy egy bizonyos pont után nincs tovább, nincs több bennetek? Férfiak és nők válaszai egyaránt érdekelnek.