Férfiak, ti rossz embernek tartanátok azt a nőt, aki nem szereti a gyerekeket?

Szerintem semmi olyasmit nem írt a Kérdező, ami gond lenne. Nem írta, hogy utálja őket vagy nem tekinti őket embernek, hanem azt írta, hogy nem szereti. Azért van különbség...

Engem is ki tudnak borítani. Most hétvégén a szomszédunkban volt valami kerti buli (nem kis kert, de azért annyidra nem is nagy) vagy úgy 8 gyerekkel. Kiborító volt egész nap hallgatni. Az alap játékzaj még nem is zavart volna annyira, de ez a folyamatos nyígás és hiszti.... Egy napig nem bírnám elviselni, nem hogy évekig.

Mikor én voltam gyerek, nálunk is volt ilyesmi, de bizonyos zajszint fölött azért apám ránkszólt, hogy nem csak mi létezünk és esetleg a szomszédban az idősek pihennének.

Mondjuk mit is vár az ember attól a csőcseléktől, amelyiknek 3/4 generáció óta az a kollektív gyereknevelési morálja, hogy lebssza a gyereket a tv/újabban tablet/okostelefon elé, hogy addig is csendben maradjon.

- - Ezt nem a gyerekteleneknek rovom fel. Nagyon helyes, amikor valaki tisztában van annyira a saját képességeivel, hogy önreflexiót tanúsítson ilyen fontos kérdésekben. Aki nem szereti a gyerekeket, az ne vállaljon. Ugyanakkor gyerekesnek érzem a gyerekeket megvetni, utálni, vagy egyéb negatív felhangú dolognak kitenni. A lusta, tohonya szülőket hibáztassátok a gyerekek helyett.

Nem igazán látom, hogy bárki a gyereket hibáztatta volna, azt írta a többség, hogy nem szeretik őket bizonyos okokból kifolyólag.

Nyilván vannak inkompetens szülők, akik a világ összes kincséért sem szólnának a drága gyermekükre, de meg kell hagyni, hogy valamilyen szinten életkori sajátosság is az, hogy pl jelentéktelen dolgon neki áll krokodil könnyekkel bőgni, hogy dacoskodik, hisztizik, nyávog stb. Ez akarva-akaratlanul is egy gyerekkel jár.

Az utáljuk/hibáztassuk a szülőket helyette című dologgal csak annyi a "probléma", hogy van amikor baromira nem a szülőn múlik, hanem mint írtam, életkori sajátosság. Személy szerint engem pl az is rohadtul irritál, ha egy pár hónapos baba keservesen bömböl buszon/boltban/bárhol, márpedig ez messze nem nevelés kérdése ilyen pici korban, ezt szerintem nem nehéz belátni.

Úgyhogy összességében továbbra is tartom azt, hogy nem bírom a gyerekeket, sem azt ami velük jár, ettől ugyanúgy nem bírom azokat a szülőket sem, akik csesznek a gyereküket megnevelni, a kettő egyáltalán nem zárja ki egymást. Ámde az emberek nem úgy működnek, hogy igaz ugyan a gyerek az, aki visít fejhangon már 15 perce, de semmi baj, ne legyen bennünk negatív érzés irányukba, na de bezzeg a hülye szülők, miért nem nevelik meg.. Pláne amikor a szülő próbálkozik, de a gyerek csak visít és vísit tovább, olyankor valahogy mindig rám tör az érzés, hogy "bszki én tényleg nem bírom a gyerekeket".

#26

Pl. az összes c. kategóriás és ők aztán ellenek is, mintha nem lenne holnap...

#27

Ők a segélyek miatt ellenek annyit, na meg a sajnáltatásra mennek. Tehát, sajnálja mindenki őket azért, mert ész nélkül képesek bszni és szaporodni a semmire,de dolgozni meg nem akarnak.

#28 De könyörgöm, ki állított ilyet? Itt nem csak a hisztiről van szó, ez egy sokkal összetettebb, több tényezős dolog. Egy pár hónapos vagy akár 1 éves baba nem hisztiből sír, de attól még sír. Némelyik olyan keservesen, mint akit éppen élve nyúznak, mert most éhes, most a foga jön, most a hasa fáj, most melege van, most fázik blabla. Ez MINDEN gyerekkel velejáró és elkerülhetetlen.

Tehát itt arról van szó, hogy semmit - ami egy gyerekkel jár, igen köztük a sírás, majd később a hiszti, visítozás, harsányság - nem szeretek/szeretünk itt többen. Lehet erősködni, de minden életkornál megvannak azok a sajátosság, ami a gyerekek döntő többségénél előjön. Mint pl a dackorszak, amikor soha, semmi nem jó, mindenen megy a nyűglődés, a hiszti, reggel nem akar oviba készülni, nem akarja felvenni a ruhát, nem akar hazajönni a játszóról, direkt nem azt csinálja, amit kérsz tőle stb stb. És ez a töredéke azoknak, amiket a gyerekes ismerősöknél/barátoknál napi szinten látok/tapasztalok. Erősen kétlem, hogy létezik olyan gyerek, aki soha az életében nem volt szófogadatlan, nem hisztizett, nem sírt, nem nyavalygott és társai. Ezt kéne végre felfogni, hogy sokaknak az idegrendszere ezt így összességében nem bírja, nem tudják és nem is akarják tolerálni, nem szeretik a gyerekeket, mert rengeteg lemondással, pénzzel és negatívummal járnak. Nem kell ezt túlragozni.