Miért kérdezi meg minden nő ismerkedés elején hogy: 1) Mikor volt utoljára kapcsolatod? 2) Mennyi ideig tartott az utolsó kapcsolatod? 3) Hány hosszú kapcsolatod volt?

51, nyilván nem állítom, hogy birtokában vagyok Az Egyetemes Abszolút Igazságnak.

De voltak és vannak sikereim a nőknél, pedig eléggé nem férek bele az általatok leírt dobozba. Egész jól bánok az emberekkel, elsősorban a nőkkel és ezt annak tulajdonítom, hogy úgy gondolom egész jól ismerem őket. Persze mindegyik más, mindet én sem értem, de sokukat igen.

És voltam már randin. Ez is egy nagy tapasztalati előny pl veled szemben.

Mert amiket te összehordasz itt az egéyrtelműen arra utal, hogy abszolút fogalmad sincs nemhogy a nőkről, de úgy általában a szociális kapcsolatokról.

Én azon vagyok megdöbbenve, hogy sok nőnek az, hogy gyereket fog majd vállalni, indok arra, hogy a férfi fizetésére rákérdezzen, MERT HÁT GYEDRE FOG MENNI blablabla....

Hát kérem, vagy 50 éve van gyes ill. később gyed is lett. Tehát évekig az apa fizetéséből éltek a családok. És mégis, régen ez egyszerűen nem volt téma randikon. Én idősebb vagyok, családom is van, tehát nekem nem aktuális a kérdés, de riasztónak és undorítónak érzem ezt az anyagiasságot. És most nem a kérdező incel kommentjeiről beszélek, hanem a nők által írt válaszokról.

53, fair enough.

Mondjuk én meg azon döbbenek meg, hogy a férfiak nem b*sszák ki az ilyen nőket azonnal. A fizetés egy szenzitív adat, senkinek semmi köze hozzá. Ha valaki rákérdez, az nem tisztel engem, randin ez meg nem túl jó módi, szóval repülhet.

A kérdés az, hogy más férfiaknak miért nincs ennyi tartása. Mert a nők sem hülyék, ha rájönnének, hogy ezzel csak elvágják magukat, nem kérdeznék meg.

Mondjuk szerencsére a legtöbb nem kérdezi, eszébe sem jut, dehát a hangos kisebbség mindig... hangos lesz:D

"Tehát évekig az apa fizetéséből éltek a családok. És mégis, régen ez egyszerűen nem volt téma randikon."

Ha adott volt, hogy az apa pénzéből élnek, miért lett volna téma?

Miért lehúzás megbeszélni az anyagiakat, és miért nem az szó nélkül elvárni, hogy a másik fizessen?

Incike, kiváncsiságból kérdezem: hány kérdést írsz ki naponta? 10-15-öt?

Te megszállotja vagy ennek a fórumnak. Beteg, függő ember.

57, ha ez az a felhasználó akire gondolok, akkor 23.6 kérdés a jelenlegi napi átlaga. A toplista alapján valami 700+ kérdést írt ki az elmúlt 30 napban.

Ez statisztikailag óránként 1 kérdés, de nyilván nincs itt 0-24.

Ha pontosan betartja a legmagasabb rangúaknak járó 15 percenkénti kérdést, akkor is nettó 6 órát tölt itt minden nap. Tekintve, hgoy ez átlag szám, így ha egy napot kihagy, akkor azt a 6 órát el kell osztania a többi napon.

De elég valószínűtlen, hogy tűpontosan mindig betartaná a 15 percet, szóval nagy eséllyel simán itt van napi 8, de akár 10 órát is.

Ez valóban, egyértelműen addikció. Aki ennyi időt tölt itt, egyszerűen lehetetlen, hogy legyen normális élete, tekintve, hogy nincs rá ideje.

#43 Már az első oldalon behoztad, hogy a nőknek a pénz számít, ezért nyilván reagáltam arra is, nem csak a fő kérdésre.

Majd az első válaszomnál rögtön a "+-pótlékok" részt ragadtad ki, ami szintén az anyagiakra vonatozik, nyilván arra reagálok.

Te mindenáron azt akarod látni, hogy minden nő, ezáltal én is, a pénzbe szerelmes, holott a válaszom, amiből leszűrted azt, hogy ez a pénzről szól, nem tartalmazta azt, hogy én vagy a párom keres jobban a "pótlékokkal".

#47 Miért, mi a baj ezekkel, amiket én a kapcsolat ALAPJÁNAK határoztam meg? Ez még csak nem is egy csak a férfi felé támasztott elváráslista, hanem valami, ami mindkét félre vonatkozik.

Kedves kérdező, tudsz esetleg szöveget értelmezni, érdemben reagálni a leírtakra, vagy csak a saját elképzelt narratívádat bizonygatod 1 szót kiragadva a több bekezdéses szövegből, meg hisztizel?

Az meg elég érdekes, hogy kettőnk közül nekem van működő kapcsolatom, nem én definiálom magamat olyan jelzővel, ami a megkeseredettségnek és az ellenkező nem gyűlöletének a szinonímája, mégis te dumálsz a magas lóról, mintha felsőbbrendű lennél, vagy mi a fax.

#49 Szerintem spontán szerelembeesés nem létezik, maximum szimpátia, meg vonzalom. SOHA nem voltam elsőlátásra szerelmes. Attól, hogy valaki számomra vonzó ránézésre, szimpatikus első benyomást kelt, még nem leszek belé szerelmes. Ez csak plusz pont az ismerkedésnél. A szerelem az, amikor ezek mellett már ragaszkodsz a másikhoz, van bizalom, boldoggá akarod tenni, megfontoltan tervezel vele, stb. Egy random szexi idegen nem vált ki belőlem ilyen érzéseket.

A legtöbb randim még a mostani kapcsolatom előtt előtt úgy történt meg, hogy már ismertem a srácot, tudtam róla dolgokat, egy társaság voltunk, meg ilyenek. Ritkábban randiztam úgy, hogy kb ismeretlennel, akivel mondjuk buliban, kocsmában, barátokkal esti pizzázáskor találkoztam először, és elérhetőséget cseréltünk, hogy később randizzunk, ne adj isten társkeresőn dumáltuk meg a randit.

Az első randi, az ismerkedési szakasz nem egy kihallgatás. Nem kifaggatom a másikat, hanem beszélgetünk. Abba van kérdés, válasz, visszakérdezés, reakció arra, amit a másik mondott. Ebből le tudsz szűrni egy csomó-csomó információt, amiből le tudsz vonni következtetéseket, ezalapján el tudod dönteni, hogy akarsz-e még valamit a másiktól. Ha szimpatikus volt, akkor lesz második randi, és így tovább, majd mire eleget tudtok egymásról, kialakul a valami érzelem a két félben, ami meghatározza, hogy mi a folytatás.

"Ha szerelmes vagy és 3 hónap után derül csak ki, hogy gyereket akar akkor egyszerűen szakítasz?"

Ha képes lennék szülni, de nem akarnék gyereket, a másik pedig igen, akkor valószínűleg szakítás lenne a vége, ha nem változna egyikünk álláspontja sem. Ez egy olyan kérdés, ami meghatározó, amiben nincs kompromisszum, a gyerek az vagy van, vagy nincs. Ideális esetben egy minimum két évtizedre szóló áldozatot, és egész életet befolyásoló tényezőt nem vállalnék be a másik fél kedvéért, ha én nem akarnám. És azt sem tartom korrektnek, hogy elvárjam tőle, hogy mondjon le egy ekkora dologról. Nem látom értelmét, hogy húzzuk egymás idejét évekig, amikor egy fontos közös cél nem egyezik.

Nálam annyival speciálisabb a helyzet, hogy nem nem akarok szülni, hanem nem tudok. Ezen nem tudok változtatni. Szakítottak-e már velem emiatt? Igen. Nyilván nem esett jól, de inkább az elején derüljön ki, hogy valamiért nem klappolunk, mint több év után. Minél tovább húzod a komoly kérdések felvetését, annál tovább vesztegetitek egymás idejét, annál jobban fog fájni az elválás, vagy belemegy valamelyikőtök a ragaszkodás miatt abba a döntésbe, amit nem akar, és akkor évekig ott van a mi lett volna, ha...? Ez pedig idővel megmérgezi a kapcsolatot, haragudni fogsz a másikra, ugyanúgy vége lesz, csak sokkal több időt elvesztegettél, és ki tudja mi történt azalatt a pár év alatt, ami visszafordíthatatlan, és mindig része lesz az életednek.

"Ha szerelmes vagy és 3 hónap után derül csak ki, hogy gyereket akar akkor egyszerűen szakítasz?"

Szerinted mégis mi lenne a megoldás, ha az egyik akar gyereket, a másik meg nem?