Miért utáljátok azokat a férfiakat, akiknek nincs barátnőjük?

Egyébként nekem sincs, de én már nagyon rég túltettem magam ezen. Már túl vagyok azon a fázison, amikor még panaszkodtam.

Ez olyan mint mondjuk a mentős amikor kiér. Akik ordibálnak, meg kiabálnak, azoknak olyan nagyon komoly baja nincs ha már van ereje ordibálni.

Viszont akinek csak percei vannak hátra az már nem mond semmit. Azok a legcsendesebbek.

Őszintén szólva nekem sincs már erőm semmire. Lekezelő, bunkó, leereszkedő, kötekedő felhasználóknak magyarázkodni meg pláne nem.

Valamilyen szinten én igazából már le is mondtam teljesen magamról. De úgy alapvetően már mindenről. Emlékszem egyszer a Cházár Andráson a templom kapujában láttam egy csövest ácsorogni. Távolba tekintett megkönnyebbülten, látszott a szemében, hogy már lemondott minden evilági javakról.

Már a távolba tekintek én is.

Igazából jól mondták a gyakorisok. Tényleg senki egyáltalán nem felelős ezért. Csakis egyedül én, hogy senkinek sem kellettem. Ez csak egy tünete volt egy sokkal mélyebb dolognak, ez csak megerősítette, hogy igazából nekem semmi keresnivalóm nincs már itt (máskülönben nem lett volna az a helyzet, hogy senkinek sem kellettem). Sokszor érzem azt, hogy ez csak egy egy hiba, hogy létezem. "Hiba került a Mátrixba", a létezésem pusztán csak egy anomália következménye, de valójában "a Terv" szerint nem kellett volna léteznem. Többször majdnem meghaltam, szinte kész csoda, hogy még élek. Ez is jelzi, hogy valójában már rég nem itt lenne a helyem, pusztán hiba került a rendszerbe.

Az életnek nincs semmi értelme. Semmi.