Hogyha ez igaz (lenne), akkor nekem még miért nincs párkapcsolatom? Az itteni teória (avagy tapasztalatok) mire épülhetnek ezek szerint? N

Társkeresés, ismerkedés. Általában szeretik lenyomni mások torkán a gyk-n lévő nagy tudású férfiak ezeknél a témáknál, hogy egy nőnek, mennyire könnyű párt találni. Sorban állnak a srácok, nekünk csak rá kell mutatni a „legjobb árura”, közben dúskálhatunk a szebbnél-szebb bókokban, amit a szerencsétlen célba nem ért vesztesektől kapunk, természetesen átlagos vagy az alatti kinézettel is. Kérdem én, hogy ennek a mi a valóságalapja? Mert akárhogyan is, de nem azt veszem észre, hogy annyira kapkodnának utánam, holott nem úgy járok-kelek, mint egy zombi, ha megszólítanak vagy szóba elegyedek vkivel az utcán, akaratlanul is, de fülig érő mosollyal kezdek el beszélni. Szóval még azt sem lehet mondani rólam, hogy életunt fapofával lépek ki a házból, hisz a pozitív kisugárzás meg van. Most vagy ronda vagyok, mint a bűn vagy ez az elmélet, úgy ahogy van, otthon a négy fal között összerakott baromság, amit egy többször visszautasított férfi egyed talált ki, majd kezdett el terjeszteni. Mielőtt még jönne a duma, nem ezzel nem csak én vagyok így, hanem elég sok nő/lány ismerősöm küzd ezzel a problémával, hogy nem talál magának senkit, és még udvarlók sincsenek és ők 100%, hogy nem bányarémek.

Nem értem miért kell, hülyeségeket kitalálni csak azért, hogy megnyugtassuk a lelkünket, hogy „ na igen, ez tényleg így van”, ahelyett, hogy kilépnék a szobánkból és körül néznék a világban.