Titeket is irritálnak azok a fiúk, akik már szinte kétségbeesetten próbálnak barátnőt szerezni?

Nos, kérdező, a kérdésed ugyan valahol jogos, de a stílusod egyre tahóbb.

Nem ismered ezeket az embereket, nem tudod min mentek keresztül, nem élted át azt, amit ők. Te például odamész a lányokhoz ismerkedni, bandázni, humoros vagy jó fej vagy és összejössz valamelyikkel. Te nem éled át azt, amikor más ugyanezt megcsinálja és rendszerességgel elutasítják. Vagy rosszabb esetben meg is alázzák. Ha fiatalabb korban ilyen hatások érik az embert, az súlyos következményekkel járhat, például félénk lesz, visszahúzódó.

Ez olyan, hogy munkahelyeden kinéznek, szívatnak, bármit csinálsz az nem jó, ordibálnak veled, ugráltatnak, csicskáztatnak. Nem hiszem, hogy pozitívan mennél be dolgozni.

Haverom annak idején négyszer vette fel a számítógépes grafikát, nekem elsőre meglett. Én is leoszthattam volna a fejét, hogy lehetsz ilyen béna, de nem tettem meg, mert pontosan tudtam, hogy elég szívatós a tárgy és nekem nagy szerencsém volt, mert jó tanárt kaptam.

Engem egyáltalán nem irritál, sőt mélyen együtt érzek az ilyen emberekkel, meg általában a sorstársaimmal. Én sem tudok semmit sem "felmutatni", ha már ez a kifejezés került szóba. Azt, hogy hány éves vagyok, már inkább le sem írom.

Mindig félénk természetű voltam, barátaim sincsenek. Aki eleve utálja a tömeget, nagy zajokat, nem iszik, nem dohányzik, meg pénze és társasága sincs, az mit csináljon?! Még ha lennének olyan helyek, ahol nincsen tömeg, zaj, nem kell inni, dohányozni, meg nem szokás többen menni, akkor már valamit talán megpróbálnék kezdeni. De az ember valahogyan meg is szokja azt az életet, ahogyan él, főleg már ennyi idősen. De tényleg nagyon zavaró, hogy az ember párokat lát mindenütt.

A hobbijaimat itthon tudom csinálni.

Más lehetőség híján társkereső oldalakon próbálkoztam hosszú ideig, de elegem lett belőle, miután megtudtam, kitapasztaltam, hogy hogyan viselkednek ott a lányok, nők. Már az is csodaszámba megy, ha egyáltalán válaszolnak egy levélre.