Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
INTP—ként hol tudnék ismerkedni?
A probléma, hogy a szociális képességeim egyenlők a nullával; nem tudom olvasni mások érzéseit, és nem "látok a szavak mögé", számomra csak az létezik, ami ki van mondva, és semmi más. Plusz nincsen bennem semmiféle "érzékenység" aziránt, hogy mikor milyen témákat lehet felhozni. Nyilván nem fogok viccet mesélni egy temetésen (bár semmi problémát nem látok vele, főleg ha releváns), de nem érzékelem ha egy téma túl korai és emiatt leráznak (csoporttárstól aki bejelölt facebookon második kérdésem hogy mik ezek a kommunista felhangok a profilján. Persze nem akarta elmondani miben hisz, pedig bár nem értek vele egyet, a legjobb szándékkal álltam hozzá).
A "smalltalk" egyáltalán nem megy, képtelen vagyok rá. Csak és kizárólag elméleti témákról tudok beszélni, de arról hosszasan és részletesen, főleg ha még érdekel is.
Ezen kívül a szobám—egyetem—edzőterem tengelyén kívül máshová nem is járok, és őszintén, nem is akarok túlzottan. Sokszor ez is sok. Akik jártasak az MBTI—ben, azoknak talán mond valamit, hogy az I nálam 99%,túlzás nélkül.
20/F
válasza:"Igen, benne van a pakliban, hogy először tök hülyén nézne ki a dolog. Viszont ha folyamatosan csinálod, akkor olyan természetes lesz, mint amikor megállítasz valakit egy idegen városban, hogy mondja már meg hogy merre található XY hely. "
de Dante ne mond már, hogy bármikor is lehet az normális és elfgogadott, hogy vadidegenekhez csak úgy odamész beszélgetni.. ilyen nincs ezt nem csinálja senki csak 1-2 hajléktalan
#21
Szerintem nem. Értettem mire gondolt, láttam már ilyen embereket. Persze ez iszonyatosan messze van tőlem, és nem is tudom mi kéne, hogy én olyan legyek.
Tegnap óta kicsit jobban utána néztem az Aspergernek, bizonyos megfogalmazások szerint szinte minden "tünete", más megfogalmazások szerint kb. fele háromnegyede illik vagy illett rám gyerekkoromban. Néztem egy vlogot is a témában, az általa felsorolt dolgokon eléggé meglepődtem, hiszen olyan dolgokat mondott, amiket "nem tudtam magamról", csak úgy ráismertem, hogy tényleg - így érezném magam a legjobban (pld. társaságban; ha ugyanabban a szobában vagyunk, különböző dolgokat csinálunk, és nem nagyon szólunk egymáshoz; mégis úgy együtt vagyunk, és élvezzük hogy ott a másik, alapvetően nem kell azon igyekezni, hogy "érdekesek" legyünk folyamatosan, mégis ha van mit mondani, akkor lehet. Tökéletes :D).
Mi lenne a következő lépés? Valószínűtlen, hogy erről orvosi diagnózist kapnék, és igazán nem is érdekel a szakvélemény, sokkal inkább az, hogy mit tehetek én magam, és hogy ezek a dolgok segítenek-e.
Persze az én hozzáállásom is elég kritikus az ilyen "betegségekkel" szemben; a modern pszichológiát legnagyobb részben sarlatánságnak tartom.
válasza:"de Dante ne mond már, hogy bármikor is lehet az normális és elfgogadott, hogy vadidegenekhez csak úgy odamész beszélgetni.. ilyen nincs ezt nem csinálja senki csak 1-2 hajléktalan"
->Elhiszem, hogy az átlag emberek körében ez nem mindennapos dolog, de vannak a világon olyan fickók, akiknek az élete részévé vált az, hogy ha megtetszik nekik egy nő, akkor bizony odamennek hozzá beszélgetni, és sikereket is érnek el, és én is ezt az életet élem. És ha megnyerő stílussal mész oda egy nőhöz, akkor ők is szívesen fogadják (tapasztalat).
Dante
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!