A ronda/alacsony/férfiatlan pasik nem éreznek lelki fájdalmat, amikor szép csajokról "álmodoznak"?

Ugye lelki szemeitek előtt nektek is megjelenik az a jellemző szituáció, amikor pár fős ronda/mélynövésű haveri társaság (jellemzően középiskolás vagy nerd/kocka egyetemista) el kezd beszélgetni a csajokról vagy idegen lányokra csorgatják a nyálukat (buszmegállóban, egy szórakozóhely hátsó sarkában stb.) egymás között halkan olyan diskurzust folytatva, hogy "Hallod, de megk****m"/"Biztos, jó kis csaj lehet"/"Remélem, ahova holnap megyünk jó bulák lesznek". Közben meg nekik fel sem tűnik, hogy akikről álmodoznak és beszélgetnek jóval fölöttük áll jópár kategóriával, a kinézetük miatt a büdös életben nem állna le velük egy szép/dekoratív lány sem (a belsőtől most vonatkoztassunk el, mert tuti ezt fogjátok megemlíteni, hogy persze, mert bunkó, tahó, de a kérdésben nem erre akarok rávilágítani) és csak feleslegesen játsszák a jampigyereket vagy nem is tudom mire vélni ezt a viselkedést. Ezzel az attitűddel tudnak önbizalmat meríteni maguknak? De ez esetben ez színtiszta önámítás! Én sem vagyok egy vonzó pasi és akkor még finoman fogalmaztam (170 vagyok, sovány alkatú , és beesett kisfiús arcom van), de ha akárhol meglátok egy vonzó/csinos lányt (legtöbbször az egyetemen), akkor általában a következő monológ zajlik le a fejemben: "Jé, de szép/csinos/magas az a lány. Biztos valami jóképű pasija lehet és nagyon boldog. Kíváncsi vagyok, hogy milyen barátai vannak. Kár, hogy én nem való vagyok hozzá, mert szívesen leszólítanám és elhívnám valahova. Na mind1. [Nagylevegő, gyors léptek és gondolatok törlése]". Én vagyok realista vagy inkább önbizalomhiányban szenvedek és természetes, hogy egy pasi kinézetétől függetlenül is álmodozik a szép csajokról? Nem tudom, nekem utóbbi nagyon életidegen viselkedésnek tűnik. Mintha kintről bámulnád a Ferrari szalont, de totál időpocsékolás, mert sosem lesz esélyed akármelyiket is megvenni.