Van itt olyan ember (férfi vagy nő), aki 35 éves kor felett jár, és még nem volt semmilyen kapcsolatban?

A nagybátyám feleségének az öccse lassan 50 lesz, és sosem volt senkije. Faluban élnek, szerintem ez már nem is fog változni. Zavarban volt mindig a korabeli nőktől, sosem költözött el az apjától, aki már 80as éveiben jár. Amikor egyszer mentem hozzájuk, folyton kerülte a tekintetem, pedig nem vagyunk egy korosztály.

Kevés a lehetőség, gondolom elterjedt valami pletyka és teljesen tönkrevágta az életét.

Folyton azt mondja elvan ő magában is, barátai sincsenek. Se internet a házban, se kábeltv. Szerintem nem meleg, akkor nem lenne ilyen szégyellős. Amúgy nem néz ki rosszul, bár elhanyagolja magát. Szőkés ősz hajú bajuszos szakállas, kb 178 magas, közepes testalkat.

Néha eszembe jut, pedig csak egyszer találkoztam vele. Szegény férfi, ha városba születik, már családja lenne.

Jelen...

41 évesen még soha nem volt szerelmi/intim kapcsolatom lánnyal/nővel.

Hogy mi az oka? Egyoldalúan mondhatnám azt, hogy azért, mert nem tetszettem a lányoknak, azonban korrektebb, ha úgy fogalmazok: mert így döntöttem.

#3, engem is érdekelne, ha megosztanád.

#4, ez nagyon korrekt volt, komolyan, ritkán lát itt ilyet az ember.

Exemnek 33 éves koráig nem volt kapcsolata, különböző "kifogások" miatt. Most ismét egyedül van, belelátok az életébe és azt kell mondjam, azért van most egyedül, mert nem is keres senkit. Feltételezem, hogy fiatal korában is ez volt a helyzet.

4 esre tippelnék, hogy miért...

Azt írja nem tettszik a nőknek.

Szóval ha nem néz ki jól , gondolom nem is kezdeményez így megóvja magát a sok csalódàstól ,visszautasítástól.

Ha folyton azon lelkizne hogy miért nem talál senkit egy ideg roncs lenne.

De ha úgymond beletörődik, eldönti hogy ő már pedig nem megy a nők után , nem próbálkozik, akkor sokkal kiegyensúlyozottabban éli a kis életét.

Na eltalàltam ?

#4 vagyok. Ahogy látom, elég kevesen vagyunk, és fix, hogy mindannyian férfiak.

Kérdező, ez elég egyszerű dolog.

Gimiben vettem észre, - ahol a magam vékony alkatával egyedül voltam - hogy rajtam kívül minden fiú iránt érdeklődtek a lányok.

Attól kezdve mind a mai napig - rokoni, baráti beszélgetésektől, valamint hivatalos megbeszélésektől eltekintve - egyszer sem akadt olyan szituáció, helyszín, időpont, ahol és amikor egy lány/nő egy második pillantást is vetett volna rám. Elkeseredtem-e? Persze, hiszen érző ember vagyok. Csak mindemellett abszolút tisztán láttam már tizenévesen, hogy abszolút semmi esélyem arra, hogy valaha is párkapcsolatban éljek. Így összesen három tétova próbálkozáson túl soha nem is próbálkoztam.

Tudod, sokan egész életükben azért szenvednek, hogy azt, amit a jó pasik minden erőfeszítés nélkül elérnek, ők is elérjék, iszonyatos erőfeszítéssel. Én fordítva gondolkodtam: ha ők nem tesznek semmi erőfeszítést, én sem, legfeljebb egyedül maradok. Egyfolytában arra treníroztam magam, hogy én önmagamban is értékes vagyok, én nem fogom piedesztálra állítani, abszolutizálni a párkapcsolatot, vagy valamiféle olyan létszükségletként értelmezni az életemben, akár a levegőt, mert nem az.

Lusta vagyok? Nem. :) Futok, úszok, még ma sem okoz gondot nyáron átúszni a Balatont és vissza, csak úgy. Izomtömeget nem tudok növelni vele, - alkatomnál fogva - de erős vagyok, jó az állóképességem, kiegyensúlyozott vagyok és egészséges, munkámban sikeres. Kitűnőre diplomáztam, 6 nyelven beszélek.

Egy pár hete elképesztő dolog történt. Egy nőismerősöm a facebook-ról, akivel egy gimiben jártunk, rám írt, hogy tudom-e, hogy mennyit koslatott utánam a szünetekben? Elképedtem, de győzött a józan ész: egy szavát sem hittem el.

Tegnap valaki innen, miután küldtem magamról egy képet, helyesnek tartott. Csakúgy hittem el neki, mint azoknak a nőismerőseimnek, akik ugyanezzel próbálnak meggyőzni, de amikor egyenesen rákérdezek, hogy akkor ők miért nem jöttek még össze velem, behúzzák a vészféket, és jön a szokásos szöveg, amit már idézni is fárasztó, annyira közhelyes és röhejes.

Kb. ennyi.